A digitális dolgaink kezelésének tudománya

Olvasói vélemények

A könyv a személyes információkezelés (PIM) alaposan megalapozott vizsgálata, amely értékes betekintést nyújt és megkérdőjelezi a meglévő modelleket. Bár a könyv tudományos alátámasztottsága és lebilincselő írásmódja miatt dicséretes, hiányoznak belőle a gyakorlati útmutatást kereső felhasználóknak szóló gyakorlati ajánlások.

Jól kutatott, elgondolkodtató, fontos az információs rendszerek tervezői és vezetői számára, jól megírt, lebilincselő, élvezetes illusztrációkkal, információban gazdag.

Nem ad gyakorlati tippeket a digitális információk kezeléséhez, nem alkalmas a tudásalapú dolgozók vagy más területekről érkező tudósok számára, tudományos dolgozathoz hasonlóan íródott, és hiányoznak belőle a megvalósítható ajánlások.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Science of Managing Our Digital Stuff

Könyv tartalma:

Miért szervezzük úgy személyes digitális adatainkat, ahogyan szervezzük, és hogyan segíthet az új PIM-rendszerek kialakítása abban, hogy hatékonyabban kezeljük információinkat.

Mindannyiunknak egyre növekvő gyűjteménye van személyes digitális adatainkból: dokumentumok, fényképek, PowerPoint prezentációk, videók, zenék, küldött és fogadott e-mailek és szöveges üzenetek. Ahhoz, hogy ezek bármelyikéhez hozzáférjünk, meg kell találnunk őket. Az, hogy mennyire könnyű (vagy nehéz) megtalálni valamit, attól függ, hogyan rendezzük el digitális dolgainkat. Ebben a könyvben Ofer Bergman és Steve Whittaker, a személyes információkezelés (PIM) szakértői elmagyarázzák, miért úgy rendezzük személyes digitális adatainkat, ahogyan tesszük, és hogyan segíthet az új PIM-rendszerek kialakítása abban, hogy hatékonyabban kezeljük gyűjteményeinket.

Bergman és Whittaker arról számol be, hogy sokan közülünk hierarchikus mappákat használnak személyes digitális rendszerezésükhöz. E módszer kritikusai rámutatnak arra, hogy az információk rejtve vannak a szemünk elől olyan mappákban, amelyek gyakran más mappákon belül helyezkednek el, így az információk pontos helyére kell emlékeznünk ahhoz, hogy hozzáférjünk hozzájuk. Emiatt az informatikusok más módszereket javasolnak: a keresést, amely rugalmasabb, mint a mappákban való navigálás.

Címkék, amelyek többféle kategorizálást tesznek lehetővé.

És a csoportos információkezelés. Bergman és Whittaker azonban úttörő PIM-kutatásaik során azt találták, hogy ezek a többi módszer, amelyek a legjobban működnek a nyilvános információkezelésben, nem működnek olyan jól a személyes információkezelésben.

Bergman és Whittaker a személyes információgyűjtést kurátorként írja le: megőrizzük és rendszerezzük ezeket az adatokat, hogy biztosítsuk a jövőbeni hozzáférésünket hozzájuk. Más információkezelési területektől eltérően a PIM-ben ugyanaz a felhasználó szervezi és keresi az információt. Miután elmagyarázzák azokat a kognitív és pszichológiai okokat, amelyek miatt oly sokan a mappákat részesítik előnyben, Bergman és Whittaker a PIM felhasználói szubjektív megközelítését javasolja, amely nem váltja fel a mappahierarchiákat, hanem kihasználja a PIM ezen egyedi jellemzőit.