Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv C. Douglas Dillon lenyűgöző életrajzát mutatja be, kiemelve az amerikai politikához való jelentős hozzájárulását három elnök alatt végzett szolgálata során. A szerző, Richard Aldous hatékonyan mutatja be Dillon örökségét és azt az egyensúlyt, amelyet egy megosztott politikai környezetben tartott fenn.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és élénk próza
⬤ részletes beszámoló Dillon nagy hatású pályafutásáról
⬤ az amerikai vezetés mélyreható elemzése
⬤ kiegyensúlyozott képet ad a pártok közötti politikai együttműködésről
⬤ a történelem egy sorsfordító időszakába repíti az olvasót.
Hátrányok:Néhány olvasó számára Dillon története kissé homályos és ismeretlen lehet, ami korlátozhatja a könyv vonzerejét; egy bizonyos politikai ethosz iránti túlzott nosztalgiának is érezhető.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Dillon Era: Douglas Dillon in the Eisenhower, Kennedy, and Johnson Administrations
Könyv tartalma:
C. Douglas Dillon - aki hatalmas befektetési banki vagyon örököse volt, és politikai karrierje során Amerika egyik leggazdagabb embere - republikánus volt, aki demokrata kormányban szolgált, és az egyik legnagyobb modern pénzügyminiszter lett.
Hitt a kétpártiságban és a közfeladatokban, és ez az érzékenység a jelenlegi politikai légkörből szinte teljesen eltűnt. Richard Aldous a család archívumához való exkluzív hozzáféréssel a The Dillon Era című könyvében új szemszögből mutatja be a közelmúlt amerikai történelmének egy jól dokumentált időszakát, és egy nagy hatású, de kissé figyelmen kívül hagyott politikai karriert tár elénk. 1953-ban Eisenhower elnök Dillont párizsi nagykövetté nevezte ki, majd 1958-ban a külügyminisztérium második emberévé léptette elő.
Kennedy és Johnson elnökök a Wall Street megnyugtatására, hogy a nemzet pénzügyei biztonságos kezekben vannak, Dillon Kennedy elnök egyik legközelebbi tanácsadójává vált, és talán az egyetlen olyan kabinettaggá, aki személyes barátja volt. A Kennedy- és Johnson-kormányra gyakorolt hatása óriási volt, nem utolsósorban azáltal, hogy a nemzet valaha látott legátfogóbb jövedelemadó-csökkentést hajtotta végre.
A tengerentúlon a politikai együttműködés fenntartásán dolgozott, amikor a Bretton Woods-i rendszer felbomlással fenyegetett. Amikor 1965-ben távozott hivatalából, a Washington Post már "a háború utáni időszak messze legjobb pénzügyminisztereként" ismerte el Dillont, Walter Hallstein, az Európai Gazdasági Közösség elnöke pedig egy új "Dillon-korszakot" üdvözölt.
Dillon a radikalizmussal szemben az evolúció és a reformok mellett érvelt, és a nemzeti érdekeket a pártérdekek fölé helyezte. A Dillon-korszak új megvilágításba helyezi a háború utáni időszakot, és Dillont a hidegháború e kritikus éveiben az amerikai politika meghatározó alakjaként azonosítja.
