A dinoszauruszok újragondolása a késő viktoriánus és edwardiánus irodalomban

Eredeti címe:

Reimagining Dinosaurs in Late Victorian and Edwardian Literature

Könyv tartalma:

Amikor a „dinoszaurusz” kifejezést 1842-ben alkották meg, az a töredékes brit fosszíliákra vonatkozott. A következő évtizedekben az amerikai felfedezések - köztük a Brontosaurus és a Triceratops - bebizonyították, hogy ezek az úgynevezett „szörnyű gyíkok” valójában aligha voltak gyíkok.

Az 1910-es évekre a „dinoszaurusz” már közkeletű szóvá vált. A „Reimagining Dinosaurs in Late Victorian and Edwardian Literature” (A dinoszauruszok újragondolása a késő viktoriánus és edwardiánus irodalomban) című könyv az eddig feltáratlan szépirodalmi és népszerű újságírói munkákat vizsgálja, amelyek ezt a tudományos kifejezést hatalmas transzatlanti olvasóközönség számára jelentőségteljessé tették. A korábbi kutatókkal ellentétben, akik az amerikai múzeumokban található kiállításokra összpontosítottak, Richard Fallon amellett érvel, hogy az irodalom döntő szerepet játszott abban, hogy ezek a kihalt lények kulturális ikonokká váltak.

A népszerű szerzők ügyesen kapcsolták a dinoszauruszokat a birodalom, a haladás és a hit szélesebb körű aggodalmaihoz; a legkiemelkedőbbek közül néhányan, mint Arthur Conan Doyle és Henry Neville Hutchinson, az elit tudósokat is becsmérelték, aláásva a tudományos és a képzeletbeli írások közötti különbségeket. A dinoszauruszok felemelkedése tehát a tudományos tekintélyről szóló lenyűgöző transzatlanti vitákat kísérte.