A disputáció középkori kultúrája: Pedagógia, gyakorlat és előadás

Olvasói vélemények

Novikoff könyve alapos vizsgálatot nyújt a disputáció középkori egyetemen betöltött szerepéről, így értékes forrás a középkorászok és az oktatástörténészek számára. Jól megalapozott, kiterjedt lábjegyzetekkel és forrásokkal ellátott, bár az általános olvasók számára kihívást jelenthet.

Rendkívül részletes és jól kutatott, elsődleges és másodlagos forrásokban gazdag, a középkori oktatás és disputáció megértéséhez tanulságos, jól megírt, és értékes a kapcsolódó területek tudósai és hallgatói számára.

A téma az általános közönség számára nehezen olvasható lehet, és a könyvből hiányzik az átfogó következtetés a disputáció reneszánsz alatti hanyatlásával kapcsolatban.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Medieval Culture of Disputation: Pedagogy, Practice, and Performance

Könyv tartalma:

A skolasztikus disputáció, a középkori egyetemen folyó vita formalizált eljárása a premodern Európa szellemi életének egyik jellemzője. A szókratészi és arisztotelészi érvelési módszerek mintájára a kora középkor kolostoraiban finomodott ez a retorikai stílus, és a XII.

századi reneszánsz idején vált kiemelkedővé. A disputációra szigorú szabályok vonatkoztak, és az egyetemi tantervben és azon kívül is ez lett a preferált tanítási módszer. Alex J.

Novikoff A disputáció középkori kultúrája című könyvében megírta az első tartós és átfogó tanulmányt a skolasztikus disputáció gyakorlatáról és a kulturális élet számos területére gyakorolt formáló hatásáról. Novikoff több száz publikált és kiadatlan forrást felhasználva követi nyomon a disputáció fejlődését az ókori gyökerektől a középkor skolasztikus kultúrájára és nyilvánosságára gyakorolt széleskörű hatásáig.

A középkori disputáció számos példája a vallási diskurzusban és a kolostori pedagógiában gyökerezik: Augustinus belső lelki dialógusai és Beczi Anselmnek a racionális vizsgálódás spekulatív teológiában való alkalmazása megalapozta a középkori kontemplatív világot. A disputáció polemikus értékét különösen a versengő zsidó és keresztény bibliaértelmezések összefüggésében használták ki. A disputáció a zsidók és a judaizmus elleni keresztény intellektuális támadások védjegyévé vált, először irodalmi műfajként, majd olyan nyilvános vitákban, mint az 1240-es Talmud-per és az 1263-as barcelonai disputa.

Ahogy a disputáció beszivárgott a közszférába, az ikonográfia, a liturgikus dráma, a levélírás, a vitapoétika, a zenei ellenpontozás és a polémia kulcsfontosságú elemévé vált. A Disputáció középkori kultúrája a disputáció gyakorlatát és előadását e tágabb irodalmi és kulturális kontextus középpontjába helyezi.