Értékelés:
Joshua Gans „The Disruption Dilemma” című könyve átfogó elemzést nyújt az üzleti életben bekövetkező zavarok fogalmáról, integrálva mind a keresleti, mind a kínálati oldal perspektíváját. Történelmi és kortárs esettanulmányokra támaszkodva mély betekintést nyújt abba, hogy a menedzserek hogyan használhatják fel a zavarokat a versenyelőny érdekében. A könyv nagy elismerést kapott áttekinthetősége, mélysége és gyakorlati alkalmazhatósága miatt, így a hallgatók és a gyakorlati szakemberek számára egyaránt értékes forrás.
Előnyök:⬤ A diszruptzió átfogó elemzése mind a kereslet, mind a kínálat szempontjából.
⬤ Friss meglátásokat és újraértelmezéseket kínál a jól ismert esettanulmányokhoz (pl. Apple, Kodak).
⬤ Világos és magával ragadó stílusban íródott, így az összetett fogalmak könnyen érthetővé válnak.
⬤ Üzleti és közgazdasági hallgatóknak és szakembereknek egyaránt ajánlott.
⬤ Gyakorlati kereteket nyújt a menedzserek számára a zavarok kezeléséhez.
⬤ Néhány olvasó számára lehet, hogy nem annyira úttörő vagy magával ragadó, mint várták.
⬤ Néhány kritika jó olvasmányként említi, de nem feltétlenül nagyszerű olvasmányként.
(9 olvasói vélemény alapján)
The Disruption Dilemma
Egy menedzsmentszakértő a hagyományos bölcsességgel száll szembe a zavarokkal kapcsolatban, megvizsgálja azokat a vállalatokat, amelyek ellenállónak bizonyultak, és eszközöket kínál a menedzsereknek a túléléshez.
A „diszruptzió” egy olyan üzleti divatszó, amely elszabadult. Manapság úgy tűnik, mindent és mindenkit zavarónak minősítenek - vagy ha még nem is zavaró, csak idő kérdése, hogy azzá váljon. Ebben a könyvben Joshua Gans átvágja a fecsegést, hogy a diszruptzióra összpontosítson annak eredeti üzleti fogalomként való használatában, új módszereket határoz meg a megértéséhez, és új eszközöket javasol a kezeléséhez.
Közel húsz évvel ezelőtt Clayton Christensen népszerűsítette a kifejezést Az innovátor dilemmája című könyvében, amikor a diszruptzióról mint a már működő cégeket fenyegető kockázatokról írt. Azóta kevesen vizsgálták meg közelebbről az ő beszámolóját. Gans ebben a könyvében megteszi ezt. Megvizsgálja azokat a vállalatokat, amelyek ellenállónak bizonyultak, és azokat, amelyek elbuktak, és elmagyarázza, hogy egyes vállalatok miért kezelték sikeresen a zavarokat - például a Fujifilm és a Canon -, és miért nem olyanok, mint a Blockbuster és az Encyclopedia Britannica. A hagyományos bölcsességtől eltérve Gans kétféle zavaró tényezőt különböztet meg: a keresleti oldalt, amikor a sikeres cégek a fő vásárlóikra összpontosítanak, és alábecsülik a piacra lépőket, akik olyan innovációkkal lépnek be a piacra, amelyek a hiánypótló igényeket célozzák meg; és a kínálati oldalt, amikor a meglévő kompetenciák fejlesztésére összpontosító cégek képtelenné válnak az újak kifejlesztésére.
Gans leírja a cselekvések teljes skáláját, amelyeket az üzleti vezetők az egyes típusú zavarok kezelésére hozhatnak, az „önmegszakító” független belső egységektől a szorosan integrált termékfejlesztésig. De ebben rejlik a zavarok dilemmája: egy cég nem gyakorolhatja egyszerre a függetlenséget és az integrációt. Gans megmutatja az üzleti vezetőknek, hogyan válasszák meg stratégiájukat, hogy cégük képes legyen kezelni a zavarokat, miközben folytatja az innovációt.
