A DNS poétikája

Olvasói vélemények

Judith Roof A DNS poétikája című könyve kritikával illeti a DNS-t mint az igazság és az identitás szimbólumát övező kulturális és ideológiai feltételezéseket. Roof a DNS poétikáját elemzi, különösen azt, hogy nyelvi reprezentációi hogyan erősíthetik meg a nemhez, szexualitáshoz és fajhoz kapcsolódó sztereotípiákat, és érvel azzal a felfogással szemben, hogy a DNS egyértelmű igazság.

A könyv elgondolkodtató kritikát fogalmaz meg a DNS-t övező feltételezésekről, megvizsgálja a nyelv és az ideológia szerepét a tudományos fogalmak megértésének alakításában, és rávilágít a humán tudományok fontosságára a tudomány által vezérelt világképben.

Az irodalomelméletben járatlan olvasók számára az elemzés sűrűnek vagy összetettnek tűnhet, és néhány értekezés, például a „meleg gén” vitája, rövidnek tűnhet, és hasznát vehetné egy mélyebb vizsgálódásnak.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Poetics of DNA

Könyv tartalma:

Hogyan vált a DNS kozmikus igazsággá, minden élet képviselőjévé, minden gyógymód lehetőségévé, minden identitás tárházává és minden történet végpontjává? A DNS poétikája című könyvében Judith Roof megvizsgálja ennek a hatalmas szimbólumnak a felemelkedését, és annak következményeit arra, ahogyan magunkról, egymásról és az univerzumról gondolkodunk.

Roof szerint a DNS-ről szóló leírások eltorzították az elképzeléseket, és a nukleinsavat az élet minden kérdésére adott válasszá változtatták. A DNS-nek ez a túldimenzionált fogalma, amelyet elkerülhetetlenül összekevernek vagy összemosnak a „génnel”, olyan vektorrá vált, amelyen keresztül a régebbi gondolkodásmódok összeolvadhatnak az újakkal, továbbfejlesztve olyan, régóta diszkreditált és alattomos elképzeléseket, mint az eugenika és a faji szelekció, és befolyásolva a kortárs vitákat, különösen a népszerű sajtó „meleg gén” iránti megszállottságát. Azt állítja, hogy a DNS metaforáin keresztül a rasszista és homofób ideológiát progresszív tudománynak álcázzák.

A huszadik századi intellektuális mozgalmakkal és a kortárs társadalmi szorongásokkal egyaránt foglalkozó A DNS poétikája feltárja, hogy a DNS és a gének leírásai hogyan jellemzik az episztemológiai csatározások egy nagyobb csoportját, amelyek nemcsak a DNS-hez kapcsolódó feltételezéseken keresztül játszódnak le, hanem a mágikus gondolkodás, a redukcionizmus és az áltudomány kevésbé nyilvánvaló módszerein keresztül is.

Roof most először tárja fel a DNS- és génmetaforák ideológiáját és kulturális következményeit, hogy feltárja, hogy végső soron ezek az előítéletek újratermelésére használt paradigmák.

Judith Roof a Michigani Állami Egyetem angol és filmtudományi professzora. Több könyv szerzője, köztük a Mindent Thelma és Éváról: Sidekicks and Third Wheels.