Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 4 olvasói szavazat alapján történt.
On the Nature of Things: De Rerum Natura
Titus Lucretius Carus (i. e. 99-55 körül) római költő, az epikureus hagyomány követője volt. Fő művét, a De rerum natura ("A dolgok természetéről") az ókori költészet remekművének tartják. Ez egy didaktikus költemény, amely egyben átfogó képet ad Epikurosz filozófiájáról -- a világegyetem feltételezett szerkezetéről, a világ eredetéről és fejlődéséről, az élet és a civilizáció kialakulásáról, valamint arról, hogy mi az emberiség sorsa ebben a világban, amelyet az atomok vak táncában a véletlen és a szükségszerűség teremtett. Epikurosz világának nincs szüksége isteni teremtőre, vagy bármilyen isteni beavatkozásra. Lukréciusz azt állítja, hogy az istenek léteznek, de semmi közük a mi világunkhoz vagy az emberiséghez. A filozófia gyakorlatilag ateista, és mint ilyen, a középkorban elnyomták.
Epikurosz saját kezéből csak néhány töredék és levél maradt fenn a középkorban. Ezért volt nagy esemény, amikor a humanista Poggio Bracciolini 1417-ben egy német kolostorban felfedezte Lukréciusz elfeledett költeményét. A reneszánsz filozófusok és szellemi újítók számára hirtelen egy eredeti és kifinomult rendszer jelent meg a skolasztikus Európában tanított platóni és arisztotelészi természetfilozófia alternatívájaként. A De rerum natura a tudományos forradalom bibliájának is nevezhető. Az atomok gondolata, a végtelen világegyetem és a világok sokasága, valamint az, hogy minden természeti jelenség mögött mechanikus ok és okozat áll -- mindez itt került kifejezésre. Galilei mozgástörvényei is gyerekcipőben járnak a költeményben; évszázadokkal Krisztus előtt Epikurosz és Lukrétiusz már megértette, hogy egy mozgásban lévő tárgy örökké mozogni fog, hacsak valami közbe nem lép, és hogy egy nehéz tárgy nem esik gyorsabban, mint egy könnyű.
De rerum natura úgy tekinthető, hogy meglehetősen hamisítatlan képet ad az epikureus filozófiáról, mivel az eltérések jelentéktelenek Epikurosz saját töredékeihez és leveleihez képest. Itt az amerikai költő William Ellery Leonard(1876-1944) klasszikus, 1916-os fordításában jelenik meg.
