A dolog a hóban

Olvasói vélemények

Sean Adams „The Thing in the Snow” című könyve az irodai kultúra és az elszigeteltség szatirikus és pszichológiai feltárása, amely egy elhagyatott kutatóintézetben játszódik. Míg sok olvasó értékeli az egyedi alaphelyzetet, a száraz humort és az érdekes karakterdinamikát, mások unalmasnak, megoldatlannak és megválaszolatlan kérdésekkel telinek találják. Az elbeszélés sok mindent nyitva hagy az értelmezésre, ami vegyes reakciókat vált ki.

⬤ Egyedülálló és érdekes előzmény, amely az elszigeteltséget és egy titokzatos tárgyat foglalja magában.
⬤ Szellemes és száraz humor, amely az irodai szatírában jártas olvasók körében is visszhangra talál.
⬤ Éleslátó kommentár a munkahelyi dinamikáról és az emberi viselkedésről.
⬤ Magával ragadó írói stílus, amely a szereplők hétköznapi feladatai során is magával ragad néhány olvasót.
⬤ Az elbeszélő, Hart erős jellemábrázolása, aki vezetői szerepében fejlődik.

⬤ Sok olvasó úgy érzi, hogy a könyv unalmas és ismétlődő, túl kevés akcióval.
⬤ Jelentős megválaszolatlan kérdések és a hirtelen befejezés egyeseket elégedetlenül hagy.
⬤ A hagyományos elbeszélői struktúra és a befejezés hiánya polarizálhat.
⬤ A narrátoron kívüli karaktereket gyakran tartják alulfejlettnek vagy érdektelennek.
⬤ Néhány olvasót frusztrál a könyv látszólagos koherenciahiánya, ami a zavarodottság érzetét kelti.

(25 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Thing in the Snow

Könyv tartalma:

A kritikusok által elismert A kupac szerzőjétől egy elgondolkodtató és ironikusan vicces regény - egyformán szatíra és pszichológiai thriller -, amely tükröt tart az elszigetelt munkahelyek és a végtelen figyelemelterelés korának.

A világ legtávolabbi pontján, a jég és a hó hatalmas kiterjedésében fekszik az Északi Intézet. Az egykor virágzó kutatóintézet működését egy meg nem nevezett incidens után hirtelen leállították, és a kutatócsoportokat azonnal evakuálták. Most egy három gondnokból álló csapat - Gibbs, Cline és a felettesük, Hart - és egy Gilroy nevű, egyetlen megmaradt kutató otthona, aki lázasan tanulmányozza a hidegérzetet.

Céljuk egyszerű: elfoglalni a teret, elvégezni a heti feladatokat, és működőképes állapotban tartani az épületet arra az esetre, ha a kutatás valaha is folytatódna. (Továbbá: soha ne nyúljanak a termosztáthoz. Továbbá: soha, de soha ne menjenek ki a szabadba. ) A munka nem izgalmas - minden ajtót megvizsgálnak a túlzott nyikorgás miatt, minden székre ráülnek, hogy megbizonyosodjanak a szerkezeti épségéről -, de Hart számára ez életre szóló lehetőség, egy esély, hogy csiszolja vezetői képességeit, és a hatékonyság jelzőfényévé váljon, amiről mindig is tudta, hogy lehet.

Egyetlen akadály áll az útjában: egy titokzatos tárgy, amely a hóban tűnt fel. Gibbs és Cline megbabonázott. Nem tudják megkülönböztetni a pontos alakját és színét, és azt sem, hogy mozog-e vagy helyhez kötött. De ott van. Ugye?

Bármi is legyen az, Hart szerint a hóban lévő dolog nemkívánatos figyelemelterelés, és valószínűleg hatalmas időpocsékolás. Bár, ha jobban belegondolok, az idő maga is kissé szeszélyes volt mostanában. A hétvégék homályosan telnek, és alig tudja megkülönböztetni a nappalt az éjszakától. A gravitáció nem tűnik túl megbízhatónak. A fények furcsán villódznak, és furcsa zsibongást érez a szakállában. Gibbs talán azt tervezi, hogy leváltja őt a főnöki posztról, és Gilroy... nos, mit is csinál valójában?

Zavarodottan és elszigetelten - de minden bizonnyal nem egyedül - Hart a saját pszichéje feletti uralomért küzd, miközben a hóban lévő dolog elkápráztatja a csapatát, felborítja a munkájukat, és megkérdőjelezi minden elképzelésüket arról, hogy mi a normális.