A Narratology of Drama: Dramatic Storytelling in Theory, History, and Culture from the Renaissance to the Twenty-First Century
Ez a kötet Gérard Genette elmélete ellen érvel, amely szerint a dráma és az elbeszélés között „áthidalhatatlan ellentét” áll fenn, és megmutatja, hogy a két történetmesélési forma az irodalomtörténet során termékenyen összefonódott. Arra az elképzelésre építve, hogy a színdarabok gyakran más műfajok, különösen az elbeszélő műfajok elemeit is magukba foglalják, a jelen tanulmány a drámát alapvetően elbeszélő műfajként tételezi.
A tanulmány első részében, attól a kérdéstől vezérelve, hogy a dráma hogyan mesél el történeteket, a drámai elbeszélés általános jellemzőit vázolja fel, és ráközelít az elbeszélő formák drámában való használatára. A második rész a drámai elbeszélés történetét javasolja a reneszánsztól a huszonegyedik századig, amely túllép a hagyományos műfaji határokon.
A példaértékű brit drámák közeli olvasata áttekintést nyújt az egyes korszakok uralkodó elbeszélési módozatairól, és rámutat azok hatására a darabok tágabb kulturális és történelmi kontextusában. Végül a kötet amellett érvel, hogy az erősen narratív színdarabok a történelem során mindvégig olyan performatív erővel rendelkeztek, amely messze túlmutatott a színpadon: a drámai történetmesélés nemcsak tükrözi a társadalmi-politikai valóságot, hanem nagymértékben alakítja is azt.