A dühös hitvallásuk: A feminizmus megrázó története, és hogyan teszi tönkre az életmódunkat

Olvasói vélemények

A könyv a feminizmus kritikus szemléletét mutatja be, azt állítva, hogy a feminizmus a férfiak és a férfiasság iránti gyűlöletben gyökerezik, és célja a hagyományos családi struktúrák lebontása egy nők által uralt társadalom érdekében. Bár a könyvet dicsérik a részletes történelmi beszámolók és a kiemelkedő feministák átfogó vizsgálata miatt, kritikával is szembesül vitriolos hangvétele és vélt politikai elfogultsága miatt.

⬤ Részletes és átfogó történelmi áttekintés a feminizmusról
⬤ jól megírt és éleslátó
⬤ egyedi nézőpontokat nyújt a feminizmus kulcsfiguráiról
⬤ ajánlott a feminizmus kritikus megértéséhez.

⬤ Dühös és vitriolos hangvétel
⬤ vélt ellentmondásokat és pontatlanságokat tartalmaz
⬤ hiányzik a higgadt, racionális kritika
⬤ a szerző politikai elfogultsága nyilvánvaló
⬤ rosszul formázott ebook-verzió.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Their Angry Creed: The shocking history of feminism, and how it is destroying our way of life

Könyv tartalma:

Negyvenöt évvel azután, hogy a női felszabadítók először fogalmazták meg kihívásukat, azt skandálva, hogy "A nők egyenlőséget követelnek" és "Másodosztályú állampolgár vagyok", narratíváik mára olyannyira általánosan elfogadottá váltak, hogy kevesen mernek igazat mondani annak a hatalomnak az országában, amivé a feminizmus kétségtelenül vált. Ez a könyv azonban éppen ezt teszi. A könyv Mallory Millett, Kate Millett - egy elmebeteg marxista apologéta, és az 1970 körüli női felszabadítási mozgalom valószínűleg első számú mozgatórugója - testvére 2014-es megdöbbentő felfedezésével kezdődik, a Their Angry Creed (A dühös hitvallásuk) pedig részletesen bemutatja az általuk annak idején kezdeményezett nemi osztályharcot. Bemutatva, hogy ezek az aktivisták hogyan befolyásolták a baby-boom nők egy generációját - akik közül sokan ma már prominens és befolyásos pozíciókban vannak -, hogy a nők és férfiak közötti hatalmi egyensúly szeizmikus megváltoztatására törekedjenek, a szerző elmagyarázza, hogyan voltak látványosan sikeresek a nyugati demokráciák marxista világképükhöz való igazításában, és eközben destabilizálták társadalmaikat, megosztva azokat a nemek közötti törésvonal mentén. És ahogyan a marxisták által létrehozott disztópikus kommunista országokban, a feministák is úgy helyezkednek el, hogy egy hatalmas uralkodó elit váljon belőlük, amely a saját hasznára irányítja a társadalmat, és egy gigantikus szerencsevonatot épít, amelyre csak a tagjainak van jegyük.

A feminizmus soha nem a nők egyenlőségéről szólt, nem érdekli a liberális felvilágosodás eszméje, az érdemeken alapuló esélyegyenlőség és a társadalmi előnyök igazságos elosztása. A feminizmus kulturális marxizmus. Az egyenlőségnek egy kommunista-utópisztikus definíciójára törekszik: az egyenlőséget az érdemei és képességei által elért eredményektől elválasztott, a készségektől és tulajdonságoktól elválasztott egyenlőségre. Ennek gyakorlati példájaként elég megnéznünk a hatalomra éhes nőket, akik az egyenlőségnek ezt a hamis formáját használják fel arra, hogy egyenlő képviseletet szerezzenek az igazgatótanácsokban, csak azért, mert nők: és a politikában, ahol a brit Munkáspárt szemérmetlen törekvése a pozitív diszkriminációra a kizárólag nőkből álló jelöltlisták révén a demokratikus folyamat égbekiáltó semmibevételét jelenti. Ezt látjuk az anglikán egyházban a női püspökök kinevezésében, és abban, hogy rengeteg nő veszi át a rendőrség és a fegyveres erők vezetését, ahol a feministák már azt is követelik, hogy a nők vállaljanak harci szerepet. És mindez a hétköznapi nők többségének rovására megy, akik számtalan ellentmondásos nyomásnak kell megfelelniük, és egyiket sem elégítik ki.

A feministák, akiknek fő célja a patriarchátus megdöntése, azt egy marxista matriarchátussal - a nők társadalmi felsőbbrendűségével - akarják helyettesíteni, amit a "polgári" házasságok lerombolásával, a kisgyermekes anyák tömeges munkába állításával és arra ösztönözve őket, hogy gyermekeik kisgyermekkori gondozását idegenekre bízzák, akiket gyakorlatilag az állam támogat; valamint a család mint a társadalom fő építőkövének átalakításával igyekeznek kizárni az apákat, akik a patriarchátus megtestesítői. A szerző figyelmeztet arra, hogy a feminista elit végjátéka a férfiak társadalmi hatalmának végleges megdöntése, és hogy már jó úton haladunk afelé, hogy ezt véghezvigyük, és figyelmeztet a férfiak közelgő visszahatására.