Representing Jihad: The Appearing and Disappearing Radical
A dzsihád több mint egy évtizede a Nyugat biztonságpolitikai diskurzusának középpontjában áll.
Az elméletalkotók folyamatosan a dzsihadistát használják diszkurzív eszközként neoliberális, katonai és piaci céljaik előmozdítására, állandósítva a „Nyugat”, a muszlimok és maguk a dzsihadisták közötti hatalmas megértési szakadékokat. Segítségükre vannak a muszlim beszélgetőpartnerek, akik túl gyakran játsszák a „jó” muszlimok szerepét, akik a „rossz” muszlimok motívumait magyarázzák.
Ez az időszerű könyv amellett érvel, hogy a muszlim elmélet és fikció jelentős mértékben árucikké vált, hogy kiszolgálja a nyugati ideológia igényeit. A muszlim és nem muszlim kultúrkritikusok átfogó elemzésével ügyesen bírálja a dzsihádista körüli vita ideológiai ellentmondásait. Edward Saidtól Slavoj Zizekig, Don DeLillótól Orhan Pamukig és Mohammed Siddique Khantól Oszama bin Ladenig terjedően ez a rendkívül heterogén diskurzus többdimenziós muszlim választ eredményez.
O'Rourke a posztkoloniális elmélet és az irodalomelemzés néhány kritikai törésvonalát vizsgálja. Ez az úttörő könyv amellett érvel, hogy a dzsihádista figurájának kisajátítására irányuló kísértés termékeny területet kínál, ahonnan kiindulva vitát indíthatunk a jelenlegi elmélet korlátairól.