Visual Syntax of Race: Arab-Jews in Zionist Visual Culture
Noa Hazan az újságfotókon, nemzeti történelmi albumokban és múzeumi kiállításokon alkalmazott vizuális szintaxis és megjelenítési retorika elemzésével azt mutatja be, hogy bár a faji gondolkodás Izraelben verbálisan el volt és még mindig el van nyomva, a nem verbális hivatalos és nyilvános vizuális szférában élénken jelen van. Az újságszerkesztők, könyvkiadók, fotósok és múzeumi kurátorok rasszista szemléletét a maga idejében erkölcsileg olyan lekezelő eszmékkel igazolták, mint a realista tudósítás vagy a zsidó örökségi javak megmentése.
Bár perspektívájuk meghatározó szerepet játszott a faji vizuális szintaxis kialakításában Izraelben, akkoriban nem tekintették őket faji megkülönböztetésnek. A rasszista motívumokat és cselekedeteket itt több esetet utólagosan koherens narratívává kolligálva tárják fel.
Ez a könyv rámutat az európai antiszemita diskurzus közvetlen hatására az izraeli mizrahimokra, kiemelve az Európában és a születő Izrael államban egyaránt használt közös vizuális sztereotípiákat. A testükbe vésve ezeket a kulturális vonásokat faji-biológiai tulajdonságokként ábrázolták és értelmezték, és vizuálisan manipulálták őket, hogy Izraelben az askenázokat és a mizrahimokat mint különálló faji típusokat silózzák.