Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Race and the Politics of Welfare Reform
Nehéz elképzelni a jóléti politika megvitatását a faji kérdés megvitatása nélkül, mégis túl gyakran kerüljük vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk ezt a kellemetlen tényezőt. Néha a jólét és a faji hovatartozás közötti kapcsolatot olyan magától értetődőnek tekintik, hogy az nem igényel további figyelmet; ugyanilyen gyakran a jóléttel összefüggésben a faji hovatartozást elhallgatják, nehogy kemény kérdéseket vessen fel az amerikai társadalom egészének rasszizmusával kapcsolatban. Bárhogy is legyen, a téma elhallgatása félremagyarázza a tényeket, és félrevezeti a közvéleményt és a politikai döntéshozókat egyaránt. Számos tudós foglalkozott már a téma egyes aspektusaival, de eddig nem született egységes, integrált áttekintés. A Race and the Politics of Welfare Reform (A faj és a jóléti reform politikája) célja, hogy betöltse ezt a hiányt, és fórumot biztosítson a különböző hangoknak és nézőpontoknak, amelyek megerősítik a faji hovatartozás kulcsfontosságú szerepét a szegénységgel kapcsolatos megközelítésünkben. Az itt összegyűjtött esszék szisztematikus, lépésről lépésre történő megközelítést kínálnak a kérdéshez. Az 1. rész a jóléti rendszer fejlődését követi nyomon az 1930-as évektől a Clinton-korszak átfogó reformjaiig, történelmi kontextust biztosítva a mai hozzáállások és stratégiák vizsgálatához. A 2. rész a médiareprezentációt és a közvélemény megítélését vizsgálja, megfigyelve például, hogy bár 1967 és 1992 között az amerikai szegényeknek csak mintegy egyharmadát tették ki a feketék, a szegénységről szóló hírek közel kétharmadában szerepeltek, ami elkerülhetetlenül tükröződik a közvélemény hozzáállásában.
A 3. rész a közbeszédet tárgyalja, és olyan kérdéseket tesz fel, mint "Kinek a hangja hallatszik és miért?". " és "Mit jelent a "faj" a különböző választói csoportok számára? " Bár a "régimódi" rasszizmust felváltotta az eufemizmus, a jóléti vitákat még mindig ugyanazok a mögöttes előítéletek vezérlik - és valójában még károsabbak, mert kimondatlanul is maradnak. A 4. rész a politikai döntéseket és a végrehajtást vizsgálja, bemutatva, hogy még a legjobb szándékú reformok is gyakran csak az intézményi egyenlőtlenségeket tolják át az egyén szintjére - az előítéleteket esetről esetre gyakorolják, de hatásukban nem kevésbé diszkriminatívak. Az 5. rész a jóléti reform hatásait és a politikaalkotás államokra való átruházásának következményeit vizsgálja, ahol a helyi politika és a népszavazás egyre gyakoribb alkalmazása új, gyakran kiszámíthatatlan problémákat vet fel. Végül Frances Fox Piven záró kommentárja, a "Miért rasszista a jólét" provokatív választ ad az előző oldalakon kifejtett nézetekre - nem "utolsó szónak" szánva, hanem inkább egy folyamatban lévő, szükséges és újonnan elképzelt nemzeti vita nyitó érvének. Sanford Schram a Bryn Mawr Graduate School of Social Work and Social Research, a szociális munka és társadalomkutatás vendégprofesszora. Joe Soss a washingtoni American University, Graduate School of Public Affairs kormányzati tanszékén tanít.
Richard Fording a Kentucky Egyetem Politikatudományi Tanszékének docense.
