A fegyverek és a lovagiasság cselekedeteinek könyve: Christine de Pizan

Olvasói vélemények

A könyv elsődleges forrásként szolgál a katonai koncepciókról alkotott 15. századi európai nézetek megértéséhez, amelyet egy termékeny női szerző írt. Közérthető olvasmányanyagot és érdekes témákat tartalmaz. Hiányoznak azonban az átfogó tudományos jegyzetek és a megfelelő bibliográfiai hivatkozások.

⬤ Értékes betekintést nyújt a 15. századi hadviseléssel kapcsolatos koncepciókba
⬤ egy nő írta, ami egyedülálló perspektívát ad hozzá
⬤ kényelmes, könnyen olvasható betűtípussal ellátott kartonozott formátum
⬤ érdekes témákat tárgyal
⬤ kiváló fordítás.

Hiányoznak a megfelelő tudományos jegyzetek; hiányoznak a hivatkozott művek bibliográfiai hivatkozásai.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Book of Deeds of Arms and of Chivalry: By Christine de Pizan

Könyv tartalma:

Bármelyik korban váratlan, hogy egy nő könyvet írjon a hadviselés művészetéről, de a tizenötödik században ez hihetetlen volt. Ezért nem meglepő, hogy Christine de Pizan 1410 körül írt A fegyverek és a lovagiasság cselekedeteinek könyve című művét gyakran lenézéssel tekintették.

Sokan azt feltételezték, hogy Christine egyszerűen lemásolta vagy lenyúlta a korábbi katonai kézikönyveket. De amint Sumner Willard és Charity Cannon Willard ebben a hű angol fordításban megmutatják, a The Book of Deeds of Arms and of Chivalry sok olyan dolgot tartalmaz, amely Christine eredeti műve. Katonai kézikönyvként sokat elárul a középkori hadviselés stratégiájáról, taktikájáról és technológiájáról, és az egyik legfontosabb forrásunk a korai lőporos fegyverek technológiájáról.

A könyv az igazságos háborúról szóló lenyűgöző tárgyalást is tartalmaz. A tizenötödik század vége óta a The Book of Deeds of Arms and of Chivalry elsősorban Antoine V rard 1488-as lenyomatán vagy William Caxton 1489-es fordításán, a The Book of the Order of Chivalry című kiadványon keresztül érhető el.

V rard még azt is sugallta, hogy a mű a római író, Vegetius saját fordítása, és nem említi Christine 's nevét. Caxton a művet Christine-nek tulajdonította, de nem lehet azonosítani azt a kéziratot, amelyet a fordításához használt. Mindemellett mindkét fordítás pontatlan.

Willardék ezeket a pontatlanságokat egy világos és könnyen olvasható fordításban korrigálják, amelyet jegyzetekkel és bevezetéssel egészítenek ki, amely a diákok, tudósok és rajongók számára egyaránt nagy hasznára válik. E mű megjelenésének meg kell változtatnia mind a középkori hadviselésről, mind Christine de Pizanról alkotott képünket.