A fegyverek összecsapása: Hogyan győztek a szövetségesek Normandiában

Olvasói vélemények

A könyv átfogó elemzést nyújt a normandiai hadjáratról, megvizsgálva a brit, kanadai, amerikai és német hadseregek teljesítményét és fejlődését. Igazságos értékelést nyújt az egyes haderők erősségeiről és gyengeségeiről, megkérdőjelezve a háború során a hatékonyságukról és alkalmazkodóképességükről szóló általános narratívákat.

A könyvet dicsérik a normandiai hadjárat alapos elemzéséért, amely kiegyensúlyozott képet ad mind a szövetséges, mind a tengelyhatalmakról. Kiemeli az amerikai hadsereg fejlődését és alkalmazkodóképességét a német Wehrmachthoz, valamint a brit és kanadai erőkhöz képest. A szerző kutatásai gondosnak és éleslátónak számítanak, így a könyv fontos olvasmány a második világháború alatti katonai hatékonyság összetettségének megértéséhez.

Egyes kritikák szerint a szerző nem bírálja megfelelően az amerikai páncélos doktrínát, és félreérti a közvetett tűzzel kapcsolatos terminológiát. Ezenkívül a könyv nem nyújt olyan akciódús elbeszéléseket, mint amilyeneket egyes olvasók a csatákról szóló beszámolóktól várnának, ehelyett inkább az elemző megközelítésre összpontosít.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Clash of Arms: How the Allies Won in Normandy

Könyv tartalma:

Az Amerikai Könyvtári Szövetség Choice Outstanding Academic Title (Kiváló tudományos cím) címmel tüntette ki. A Clash of Arms azt vizsgálja, hogyan tanulták meg a nyugati szövetségesek - a csatatéren - legyőzni a náci hadigépezetet.

Russell A. Hart annak a két világháború közötti elhanyagolásnak a vizsgálatával kezdi, amely miatt a szövetséges hadseregek a második világháború kezdetén képtelenek voltak legyőzni a náci agressziót, majd elemzi azokat a módszereket, amelyeket a szövetségesek a katonai hatékonyságuk javítására alkalmaztak.

Azt a folyamatos német alkalmazkodást is vizsgálja, amely meghosszabbította a háborút, és megnövelte a szövetségesek esetleges győzelmének árát. Összehasonlító tanulmányának középpontjában a személyiségek, a katonai kultúra és a háborús realitások összetett kölcsönhatása áll, amely meghatározta, hogy a harcoló felek mennyire pontosan tanulták meg a háború tanulságait, és milyen hatékonyan fejlesztették harci képességeiket.