Olvasói vélemények
Összegzés:Robert P. Jones „A fehér felsőbbrendűség rejtett gyökerei” című könyve nagy elismerést váltott ki Amerika faji történelmének mélyreható feltárása miatt, különösen a felfedezés doktrínájának hatásait emelve ki. A recenzensek elismerően nyilatkoznak az elbeszélő stílusról, az oktatási értékről, valamint a megbékélés és a gyógyulás reményéről. A könyvet alapvető olvasmánynak tartják az amerikai intézményes rasszizmus és történelem megértéséhez. Egyes kritikák azonban rámutatnak Jonesnak az ugyanazon a területen belül más szerzőkre vonatkozó megjegyzéseire, és aggályokat vetnek fel a faji kérdésekről szóló viták reprezentációjának kihívásaival kapcsolatban.
Előnyök:⬤ Gyönyörűen megírt és inspiráló elbeszélés egy kulcsfontosságú témáról.
⬤ Történelmi kontextust nyújt, amely megvilágítja a rasszizmus folyamatos kihívásait.
⬤ Reményt és gondolatokat kínál a gyógyuláshoz és a megbékéléshez.
⬤ Egyensúlyt teremt az egyéni történetek és a szélesebb körű történelmi elemzés között.
⬤ Kötelező olvasmány Amerika faji alapjainak megértéséhez.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó szükségtelenül ellenségesnek találta a szerző más művekkel kapcsolatos megjegyzéseit.
⬤ Aggályok merültek fel a rasszizmusról beszélő fehér szerzők hatékonyságával kapcsolatban, akik potenciálisan fenntartják a faji hierarchiát.
⬤ Kritikák a jelenlegi igazságfeltáró erőfeszítések teljességével kapcsolatban.
⬤ Néhány olvasó problémákat tapasztalt a könyv kézbesítéskori állapotával kapcsolatban.
(30 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Hidden Roots of White Supremacy: And the Path to a Shared American Future
Könyv tartalma:
A fehér felsőbbrendűség történetét Amerikában 1493-ig visszavezetve, és a mai Mississippi, Minnesota és Oklahoma közösségeit vizsgálva a faji javítás modelljeit, A fehér felsőbbrendűség rejtett gyökerei segít egy új irányt kijelölni egy valóban pluralista demokrácia felé.
Az amerikai fehér felsőbbrendűség örökségével való leszámolásra irányuló kortárs erőfeszítésekkel kezdve Jones visszatér ahhoz a végzetes évhez, amikor egy kevéssé ismert egyházi tanítás született, amely meghatározta, hogy az európai keresztények öt évszázadon át hogyan értelmezték a "felfedezett" világot és az azt benépesítő embereket. Útközben megmutatja a Mississippi deltájában Emmett Till és a spanyol hódító, Hernando De Soto között, a három fekete cirkuszi munkás duluth-i lincselése és a harmincnyolc dakotai férfi tömeges kivégzése Mankatóban, valamint a tulsai Black Wall Street felgyújtása során 300 afroamerikai meggyilkolása és a Könnyek ösvénye között fennálló összefüggéseket.
Ebből a nézőpontból Jones bemutatja, hogy az afrikaiak rabszolgasorba taszítása nem Amerika eredendő bűne volt, hanem inkább a népirtás és a jogfosztás folytatása, amely az amerikai őslakosokkal való első európai kapcsolatfelvételből ered. Ezeket a tetteket azok az emberek igazolták, akik a 15. századi felfedezési doktrínát vallották: azt a hitet, hogy Isten minden olyan területet, amelyet nem keresztények laknak vagy ellenőriznek, az új ígéret földjének jelölt ki.
Az amerikai eredetnek ez az újragondolása megmagyarázza, hogyan tudták az Egyesült Államok alapítói a tömeges faji erőszak alapjaira építeni a demokratikus társadalom filozófiai keretét - és miért él ez a paradoxon ma is a fehér keresztény nacionalizmus formájában. Jones három közösségben, az ezen ellentmondások között eligazodó emberek történetein keresztül megvilágítja egy új amerikai jövő lehetőségét, amelyben végre beteljesítjük a pluralista demokrácia ígéretét.
