Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv két Princeton-diplomás, John Hopkins és Joe McPhillips kalandos motoros útjának krónikája, amint a hatvanas évek elején Afrikát járják be. A könyv a fiatalság ártatlanságára és vándorlási vágyára reflektál, megörökítve utazásaik nehézségeit és örömeit egyaránt. A személyes megfigyelésekben gazdag elbeszélés egy letűnt korszakot ír le, amelyet az olvasó egyszerre érez egzotikusnak és romantikusnak.
Előnyök:Az olvasók dicsérik a könyvet a lebilincselő történetmesélés, az élénk leírások és a régmúlt időkről való nosztalgikus elmélkedés miatt. Sokan személyesnek és bensőségesnek találták, és egy barát hosszú leveléhez hasonlították. Az írás tisztaságát és szemléletes leíróerejét emelik ki, amely hatékonyan elrepíti az olvasót az 1960-as évek kalandjaiba. A kulturális találkozásokról és az utazásaik során megélt szabadságérzetről szóló beszámoló jól rezonál az útikönyvek iránt érdeklődőkre.
Hátrányok:Néhány olvasó csalódottságát fejezte ki amiatt, hogy a cím a Nílus követését sugallja, holott valójában a motorkerékpár nevére utal. A szereplők közötti személyes kapcsolatokat illetően is több egyértelműségre vágytak, különösen az egyik szereplő szexuális irányultságára vonatkozó utalások tekintetében. Néhány recenzens megjegyezte, hogy bárcsak hosszabb lenne a könyv, és néhányan megemlítették az utazásuk során szembesülő bürokráciával kapcsolatos frusztráció pillanatait.
(13 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The White Nile Diaries
Könyv tartalma:
"Hová visz minket ez a kaland? Most nincs állandó címem, nem is akarok, nincs is szükségem rá. Lebegünk. Az otthon iránti nosztalgia vamoose. Megkóstoltuk a lótuszt, és nem megyünk vissza.".
Az egész a Grand Central Station Oyster Bar-ban kezdődött 1961-ben.
Két fiatal princetoni fiatal visszatért New Yorkba Dél-Amerikából, ahol elpárolgott az álmuk, hogy kávéültetvényt vásároljanak a perui dzsungelben. Mivel a kalandvágy még mindig ég az ereikben, egy titokzatos kenyai levél csábítja őket, és egy Afrikán átívelő utazást terveznek. Vesznek egy fehér BMW motorkerékpárt, és a tankra a "Fehér Nílus" feliratot festik, hogy ezzel tisztelegjenek az útvonal előtt, amelyet be fognak járni.
John Hopkins világos, elegáns prózában ír a halálos sós síkságokról, ahol a turisták nyomtalanul eltűnnek, a titokzatos szaharai oázisokról és a francia idegenlégió által megölt fiatal tunéziaiak temetéséről. A Leptus Magna című regényben az ókori Róma látomásait idézi meg, és ellátogat Homérosz mesés szigetére, a lótuszevők szigetére. A tunéziai sivatagban fegyveres önbíráskodók elől menekülnek, a határőrség pedig a líbiai homokon keresztül üldözi őket. Hajnalban megmásszák a gízai Nagy Piramist, végigjárják a núbiai sivatagot a "Sivatagi Expresszel", és lapátkerekes gőzhajón utaznak a Suddon, egy Nagy-Britanniánál is nagyobb mocsáron. De a végső kaland, az idilli Impala-farmon, a Kenya-hegy lábánál, mérgezett paradicsomnak bizonyul.
A Fehér Nílus naplói lebilincselően izgalmas felnőtté válási utazás, amely izgalmas bepillantást enged abba az időbe, amikor Afrika a fiatalok, a bátrak és a szabadok osztrigája volt. A helyszínek, az emberek, az írás és az érzelmi visszhangok magával ragadják az olvasót.
