A fejlett építészet hármas logikája: Konformatív, disztributív és expanzív protokollok egy információs gyakorlathoz: 1990-2020

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Threefold Logic of Advanced Architecture: Conformative, Distributive and Expansive Protocols for an Informational Practice: 1990-2020

Könyv tartalma:

Az elmúlt 30 év során a haladó építészet egy olyan interaktív és információs logikát alakított ki, amely különbözik a modernitás és a posztmodernitás logikájától. Ez a logika hármas; három egymás mellett létező protokollon - cselekvési módokon - keresztül modulálódik, amelyek intenzitásának csúcspontjai három különböző évtizedben jelentkeznek: A konformatív protokollok (1990-2000), a disztributív protokollok (2000-2010) és az expanzív protokollok (2010-2020).

Ez a munka egy hármas kulturális narratívát javasol, amelynek interaktív és információs logikája eltér a modernitás és a posztmodernitás logikájától. Három különböző ethoszt pozícionál azáltal, hogy kritikusan közelít egy olyan kulturális mutáció építészeti oldalához, amely a múlt század vége óta érinti a nyugati kísérleti tudás- és gyakorlati területeket. Egy transzdiszciplináris megnyilvánulások, gyorsulások, fordulatok, rövidítések és klaszteresedések konstellációja által alkotott transzformatív folyamat, amely semmiképpen sem olvasható egyetlen episztemológiai ernyő alatt. Ebben az értelemben, ahelyett, hogy az építészet gyakorlatát annak diszciplináris belső sajátosságaira összpontosítva közelítenénk meg, ez a könyv a kísérleti építészet kutatását a diszciplinán kívüli összefonódásokra összpontosítva közelíti meg. Azt állítja, hogy a tudásterületek hatalmas sokasága vesz részt egy olyan kulturális törekvésben, amelyet három, három évtizedet szingularizáló protokoll -cselekvési formák- modulál: A konformatív protokollok (1990-2000), a disztributív protokollok (2000-2010) és az expanzív protokollok (2010-2020). Ezt a három időszakot nem három hermetikus és egymásra épülő monádként kell értelmezni, hanem ugyanannak a narratívának három különböző modulációjaként, azaz három egymást átfedő és egymás mellett létező rendszerként, amelyek intenzitásának csúcspontjai három különböző évtizedben jelentkeznek.

E könyv fő célja azonban nem korlátozódik e három konjugáció etikájának feltárására. Célja az is, hogy ezt a keretet "időmezőként" használja, egy olyan narratív térképként, amely az osztályozástól a kartográfia felé halad, hogy a kísérleti építészet elmúlt 30 évét vektorizálhassa. Ebben az értelemben ez a könyv amellett érvel, hogy ez a hármas protokollkészlet a kritikus belsőségek létrehozására irányuló, egyre intimebbé váló, és egyre sokszínűbb szereplőkkel rendelkező, "kereső" és "interakciókon keresztül előállított" kritikai belsőségek fokozatos kísérletét képviseli. Ez a tendencia az "idegenek közötti intimitás" megszilárdítására irányul, amely nagymértékben rezonál azzal a kulturális és technológiai tájjal, amelyben a kísérleti építészet működik.