A fejlődési trauma gyógyítása: Hogyan befolyásolja a korai trauma az önszabályozást, az énképet és a kapcsolati képességet?

Olvasói vélemények

A fejlődési traumákról szóló könyv mélyreható betekintést nyújt a korai tapasztalatoknak az érzelmi egészségre és a kapcsolatokra gyakorolt hatásába. Feltárja a különböző kötődési stílusokat és azok hatásait a felnőttkori viselkedésre, így értékes forrás a terapeuták és a traumával foglalkozó egyének számára egyaránt. Az írásmódot azonban kritika érte, hogy túlságosan klinikai és nehezen olvasható.

⬤ Mély betekintést nyújt a fejlődési traumába és annak a felnőttkori viselkedésre gyakorolt hatásaiba.
⬤ Többféle kötődési stílussal foglalkozik, átfogó keretet nyújtva a trauma megértéséhez.
⬤ Jól szervezett és könnyen olvasható, így az összetett témák is hozzáférhetővé válnak.
⬤ Átalakító olvasmány lehet mind a túlélők, mind a szakemberek számára a trauma megértésében.
⬤ Gyakorlati alkalmazásokat és gyakorlatokat tartalmaz, amelyek segítik a személyes növekedést és gyógyulást.

⬤ Az írásmódot robotikusnak és klinikai jellegűnek írják le, ami néhány olvasó számára megnehezíti az elköteleződést.
⬤ Egyes kritikusok úgy érzik, hogy bagatellizál más terápiás megközelítéseket, és hiányoznak belőle az alapvető hivatkozások.
⬤ Az egy kötődési stílusra való összpontosítás miatt az olvasó vágyhat a többi stílus átfogóbb magyarázatára.
⬤ Egyesek túl tudományosnak találhatják az anyagot, és nem alkalmas önálló önsegítő útmutatónak.

(263 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Healing Developmental Trauma: How Early Trauma Affects Self-Regulation, Self-Image, and the Capacity for Relationship

Könyv tartalma:

Ez a "jól szervezett, értékes" útmutató a szomatikus alapú pszichoterápiából és az idegtudományból merít, hogy "világos útmutatást" nyújtson a gyermekkori traumák feldolgozásához (Peter Levine, a Waking the Tiger és a In an Unspoken Voice szerzője).

Bár úgy tűnhet, hogy az emberek végtelen számú érzelmi problémától és kihívástól szenvednek, Laurence Heller és Aline LaPierre azt állítja, hogy ezek többsége öt biológiailag megalapozott szervező elvre vezethető vissza: a kapcsolat, a ráhangolódás, a bizalom, az autonómia és a szeretet-szexualitás iránti igényre. Leírják, hogy a korai trauma hogyan rontja az önmagunkkal és másokkal való kapcsolat képességét, és hogy az ebből következő csökkent elevenség a rejtett dimenzió, amely a legtöbb pszichológiai és számos fiziológiai probléma hátterében áll.

Heller és LaPierre bemutatja a NeuroAffective Relational Model(R) (NARM) módszert, amely integrálja az alulról felfelé és felülről lefelé irányuló megközelítéseket az idegrendszer szabályozására és az identitás olyan torzulásainak feloldására, mint az alacsony önértékelés, a szégyenérzet és a krónikus önértékelés, amelyek a fejlődési és kapcsolati trauma következményei. A NARM nem hagyja figyelmen kívül a személy múltját, de hangsúlyozza, hogy a jelen pillanatban dolgozik, hogy a kliensek erősségeire, erőforrásaira és ellenálló képességére összpontosítson, hogy integrálja a kapcsolat élményét, amely fenntartja fiziológiánkat, pszichológiánkat és kapcsolatteremtő képességünket.