Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv a modern Ázsia átalakulását vizsgálja, arra összpontosítva, hogy egyes autoriter rezsimek nem a gyengeség miatt, hanem egy bizalomra épülő folyamat, az erőn keresztüli demokratizálódás révén jutottak át a demokráciába. A szerző elmagyarázza, hogy ezek a rezsimek, bízva stabilitásukban és jövőbeli választási sikereikben, a demokratizálódás mellett döntöttek, miközben még mindig jelentős hatalommal rendelkeztek, visszafordítható kísérletnek tekintve azt.
Előnyök:A könyv egyedülálló perspektívát nyújt az ázsiai demokratizálódási folyamatról, kiemelve a tekintélyelvű vezetőkbe vetett bizalom szerepét, amely kulcsfontosságú tényező volt a demokráciába való átmenetben. Tárgyalja az állam és a társadalom közötti hatalmi egyensúlyt, és hangsúlyozza az adaptív intézményi változások fontosságát a rezsimek ellenálló képességének fenntartásában.
Hátrányok:Néhány olvasó ellentmondásosnak vagy ellenkező értelműnek találhatja a „demokrácia az erőn keresztül” koncepcióját, mivel ellentmond annak a hagyományos narratívának, amely szerint a demokrácia a gyengébb, csődbe jutó rezsimekből születik. Emellett az elemzés túlzottan a politikai elitre összpontosít, és esetleg lebecsüli a civil társadalom és a népi mozgalmak szerepét és hatását.
(1 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
From Development to Democracy: The Transformations of Modern Asia
Könyv tartalma:
Miért demokratizálódtak Ázsia egyes autoriter rezsimjei, miközben gazdagodtak - és miért nem demokratizálódtak mások
Az elmúlt évszázadban Ázsiát a gyors gazdasági növekedés, az iparosodás és az urbanizáció alakította át - a fejlődés látványos rekordja, amely a világ egyik legszegényebb régióját a leggazdagabbak egyikévé tette. Ázsia demokratizálódása azonban sokkal egyenlőtlenebb volt, annak ellenére, hogy a fejlődés és a demokrácia között globális összefüggés van. Miért váltak egyes ázsiai országok gazdagodásukkal együtt demokratikusabbá, míg mások - leginkább Kína - nem? Dan Slater és Joseph Wong a From Development to Democracy (A fejlődéstől a demokráciáig) című könyvében átfogó és eredeti választ ad erre a kulcsfontosságú kérdésre.
Slater és Wong bemutatja, hogy Ázsia szembemegy azzal a hagyományos elvárással, hogy az autoriter rezsimek csak végső megoldásként, gyengeségük idején engednek a demokratizálódásnak. Ehelyett az ázsiai diktátorok a demokratikus reformokat proaktív stratégiaként folytatták, hogy hatalmukat az erő pozíciójából újjáéleszthessék. Központi jelentőségű, hogy az autoritáriusok bíznak-e a győzelemben és a stabilitásban. Japánban, Dél-Koreában és Tajvanon ezek a tényezők az erőn keresztül elősegítették a demokráciát, míg Indonéziában, Thaiföldön és Mianmarban a demokratikus kísérletek kevésbé voltak sikeresek és visszafordíthatóbbak. Ugyanakkor Szingapúrban, Malajziában, Hongkongban, Kínában, Vietnamban és Kambodzsában a demokratikus reformokkal szembeni ellenállás megmásíthatatlannak bizonyult. Slater és Wong Kína 1989-es elnyomását újragondolva úgy érvel, hogy az egy olyan rezsim tette volt, amely túl gyenge volt ahhoz, hogy engedjen, de nem túl erős ahhoz, hogy elbukjon, és elmagyarázzák, hogy Kína miért engedheti meg a demokráciát anélkül, hogy instabilitást idézne elő.
Az eredmény egy átfogó regionális történelem, amely fontos új ismereteket nyújt arról, hogy mikor és hogyan történnek a demokratikus átmenetek - és hogy mi lehet Ázsia jövője.
