A fekete bosszúálló az atlanti kultúrában

Olvasói vélemények

A Gregory Pierrot által írt The Black Avenger in Atlantic Culture című könyv az irodalomban és a filmben megjelenő fekete hősök bosszúvágyó tematikus feltárása, amely a rabszolgasággal, az identitással és a társadalomkritikával kapcsolatos jelentős témákat járja körül. A könyvben a popkultúra kritikája keveredik az irodalomtörténeti elemzéssel.

A könyvet a fekete bosszúhősök kultúrában betöltött szerepének megértése szempontjából korszakalkotónak tartják. Jól kutatott, elgondolkodtató, és széles közönségnek, köztük akadémikusoknak és diákoknak is ajánlott, így hozzáférhető és releváns.

Egyes kritikák nem egyértelműek, arra utalva, hogy nem minden olvasó találhatja magával ragadónak a témákat, vagy hogy az elbeszélés szerkezete kihívást jelenthet, mivel nem kronologikus.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Black Avenger in Atlantic Culture

Könyv tartalma:

A Ta-Nehisi Coates által írt Fekete Párduc képregénysorozat (2016); a közelmúltban készült Django Unchained (2012) és Egy nemzet születése (2016) filmek; Nate Parker filmes elképzelése a Nat Turner-lázadásról; valamint a Marvel Luke Cage (2016) és Fekete Párduc (2018) filmadaptációi; az erőszakos fekete megváltók ritkán voltak ennyire jelen a mainstream nyugati kultúrában. Grgory Pierrot azonban amellett érvel, hogy a fekete bosszúálló mindig is velünk volt: a trópus három évszázadon át fűtötte az Egyesült Államok és a tágabb atlanti világ híreit és képzeletét.

A fekete bosszúálló az amerikai kontinens európai gyarmatosítása által kiváltott rabszolgafelkelésekkel és faji hovatartozással kapcsolatos friss szorongásokat csatornázta be. Még ha pogánynak és barbárnak is ábrázolják, értékei - becsület, hűség, szeretet - a Nyugathoz való kötődését tükrözik. Mégis, mivel fajilag más, nem tud tartozni, és tulajdonságai viszont rendellenességgé teszik őt a feketék között. A fekete bosszúálló tehát a faji határokat kijelölő liminális figura. Ahol az ő teste fekszik, ott húzódik a színhatár. A modern korban és mind a mai napig rendszeresen a trópus variációi járultak hozzá a faj meghatározásához az atlanti világban, és meghiúsították a fekete politeia megalakulását.

Pierrot A fekete bosszúálló az atlanti kultúrában ezt a kultúrtörténetet tanulmányozza, a nyomtatott anyagok multikulturális és történelmen átívelő hálózatát vizsgálva, beleértve a szépirodalmat, drámát, költészetet, híreket és történelmi írásokat, valamint a vizuális kultúrát. A fekete bosszúálló trópust a XVII. századi keletkezésétől Haiti 1915-ös amerikai megszállásáig követi nyomon. Pierrot amellett érvel, hogy ez a nyugati archetípus alapvető szerepet játszik abban, hogy a faji hovatartozás kizárólagos, ellenséges értelmezése normalizálódjon az atlanti nemzetek kollektív tudatában. Tanulmánya végigköveti a figura fontos artikulációit, és azt, hogyan változott a történelmi és kulturális kontextusok alapján.