Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv meggyőző érvként mutatja be, hogy Abraham Lincoln faji egyenlőség híve volt, megkérdőjelezve a rasszizmusáról alkotott közkeletű elképzeléseket. A könyv jól megalapozott, és részletesen beszámol Lincoln egész életében az afroamerikaiakkal való tiszteletteljes kapcsolatáról.
Előnyök:Mélyen kutatott és jól dokumentált betekintés Lincoln afroamerikaiakkal való kapcsolataiba.
Hátrányok:Megkérdőjelezi a Lincoln faji meggyőződéséről alkotott hagyományos nézeteket, és „faji szempontból befogadó egalitáriusként” mutatja be őt.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Black Man's President: Abraham Lincoln, African Americans, and the Pursuit of Racial Equality
Könyv tartalma:
Frederick Douglass a mártírhalált halt elnököt "határozottan a feketék elnökének" nevezte, valamint "az elsőnek, aki felülemelkedett korának és országának előítéletein". Ez az elbeszélő történet Lincoln személyes kapcsolatáról a feketékkel pályafutása során olyan oldalát tárja fel a tizenhatodik elnöknek, amelyet eddig nem fedeztek fel és nem értettek meg teljes mértékben.
Frederick Douglass nem sokkal Lincoln meggyilkolása után elmondott, kevéssé jegyzett gyászbeszédében a mártírhalált halt elnököt "határozottan a feketék elnökének" nevezte, aki "elsőként mutatott tiszteletet a feketék emberi jogai iránt". E leírás igazolására Douglass nemcsak Lincoln hivatalos aktusaira és kijelentéseire mutatott rá, mint például az emancipációs kiáltvány vagy a második beiktatási beszéd, hanem az elnöknek a feketékkel kapcsolatos személyes tapasztalataira is. Douglass egyik Fehér Házi látogatására utalva azt mondta: "Lincoln úr azzal, hogy meg mert hívni egy négert a Fehér Házba, azt üzente az országnak: Én ugyanúgy a feketék elnöke vagyok, mint a fehéreké, és tiszteletben kívánom tartani jogaikat és érzéseiket, mint embereket és mint állampolgárokat."".
Lincoln "határozottan a feketék elnökeként" való jellemzése azonban nem csak a Douglass-szal való kapcsolatán, illetve hivatalos szavain és tettein alapul. Lincoln sok más afroamerikai emberrel is kapcsolatba került elnöksége alatt. A velük szembeni rendíthetetlen szívélyessége, hajlandósága, hogy találkozzon velük a Fehér Házban, hogy teljesítse kéréseiket, hogy meghívja őket konzultációra a közpolitikáról, hogy tisztelettel bánjon velük, akár konyhai cselédek, akár a fekete közösség vezetői voltak, hogy meghívja őket fogadásokra, hogy énekeljen és imádkozzon velük a környékükön - az egyenlőség szellemének mindezek a megnyilvánulásai teljes mértékben igazolták Frederick Douglass és más afroamerikaiak, például Sojourner Truth elismerését, aki azt mondta: "Soha senki nem bánt velem olyan kedvesen és szívélyesen, mint ahogyan az a nagy és jó ember, Abraham Lincoln bánt velem.".
David S. Reynolds történész nemrégiben megjegyezte, hogy csak Lincoln "feketékkel való személyes érintkezését vizsgálva láthatjuk, hogy teljesen hamisak azok a veleszületett rasszizmusról szóló vádak, amelyeket egyesek az évek során ellene emeltek".
