A fekete fátyol

Olvasói vélemények

Rick Moody „A fekete fátyol” című memoárjáról szóló kritikák igen megosztóak, a reakciók a mély elismeréstől az egyenes megvetésig terjednek. Míg egyes olvasók szerint Moody írása gazdag és megindító, a depresszió és a személyes történelem témáit feldolgozó, mások kritizálják, hogy túlságosan bőbeszédű, nem koncentrált, és hiányzik belőle az összefüggő narratíva. A könyv Nathaniel Hawthorne-ra való erős hivatkozásai és a szokatlan memoárstílusa vegyes érzelmeket vált ki az olvasókból.

Sok kritikus dicséri Moody elegáns és szép írói stílusát, és nagyra értékeli, hogy olyan összetett témákat tár fel őszintén, mint a depresszió és az identitás. Az olvasók megjegyezték a könyv mélységét, valamint azt a képességét, hogy a személyes élményeket nagyobb társadalmi kérdésekkel kapcsolja össze. Néhányan úgy találják, hogy a könyv a kísérleti írásra nyitott olvasók számára is kifizetődő, és dicsérik a prózában megnyilvánuló érzelmi őszinteséget.

A kritikusok gyakran említik, hogy a könyv túlságosan szószátyár, rosszul strukturált és kanyargós, ami kihívást jelentő olvasmánnyá teszi. Néhány olvasót frusztrált az egységesítő téma vagy fókusz hiánya, míg mások úgy érezték, hogy ez egy öncélú felfedezés, amely nem képes hatékonyan közvetíteni Moody tapasztalatait. Számos kritikus csalódottságának adott hangot a Hawthorne-ra helyezett nagy hangsúly miatt, azt sugallva, hogy ez elvonja a figyelmet Moody személyes elbeszéléséből.

(17 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Black Veil

Könyv tartalma:

Nemzedékének egyik legcsodáltabb írója ebben a kegyetlen, zseniális memoárban elárulja, hogy egy évtizednyi alkohol, kábítószer és más élvezetek hogyan vezették őt nem a bölcsesség palotájába, hanem egy pszichiátriai kórházba New York egyik kevésbé magasztos kerületében.