A fekete hatalom veresége: A polgári jogok és az 1972-es Nemzeti Fekete Politikai Konvenció

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 31 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Defeat of Black Power: Civil Rights and the National Black Political Convention of 1972

Könyv tartalma:

1972-ben az Indiana állambeli Garyben három napon át nyolcezer amerikai polgárjogi aktivista és Black Power-vezető gyűlt össze a Nemzeti Fekete Politikai Konvención, remélve, hogy véget vethetnek annak az évek óta tartó viszálynak, amely a fekete Amerikát két külön táborra osztotta: az integráció híveire és a szeparatistákra. Bár ez a szakadás valamilyen formában már jóval Dr. Martin Luther King Jr. 1968-as meggyilkolása előtt is létezett a fekete politikában, halála - és az általa keletkezett hatalmi vákuum - fokozta a feszültséget a két csoport között, és a kongresszus vezetői arra törekedtek, hogy ezeket az egymással versengő ideológiákat egy nemzeti, egységes cselekvési felhívásban egyesítsék. Ami azonban ezután következett, az gyakorlatilag megbénította a Black Power mozgalmat, és alapvetően megváltoztatta a polgárjogi aktivisták politikai stratégiáját. Leonard N. Moore The Defeat of Black Power (A fekete hatalom veresége) című intenzív és leleplező története az amerikai történelem e kritikus pillanatának első mélyreható értékelését nyújtja.

Az 1972 márciusában tartott rövid, de rendkívül feszült hangulatú találkozó során a résztvevők szembesültek a feketéknek a fennálló politikai rendszerben való részvételét érintő központi kérdésekkel: elutasítani vagy elfogadni az integrációt és az asszimilációt; meghatározni a szélesebb értelemben vett fehér rendszeren belüli munka fontosságát vagy hiábavalóságát; és felmérni a közhivatalokért való indulás vélt előnyeit. Ezek a kérdések rávilágítottak az integráció hívei és a szeparatisták közötti kulcsfontosságú különbségekre, ugyanakkor mindkét oldal megértette, hogy a feketék önrendelkezésének egységes platformja alapján kell mozgósítani. A kongresszus végén, elszántan arra törekedve, hogy konszenzusra jussanak, a tisztviselők elkészítették a "Nemzeti fekete politikai menetrendet", amely a fekete választókörzet prioritásaival foglalkozott. Bár a résztvevők és a küldöttek szinte minden rendelkezéssel egyetértettek, az integráció hívei továbbra is elutasítottak bizonyos pontokat, nevezetesen az amerikai alkotmányozó gyűlés összehívását és a szeparatisták jóvátételi követelését. Ennek eredményeképpen a fekete aktivisták és törvényhozók kevesebb mint tíz héttel a konvenció után visszavonták támogatásukat, meghiúsítva az 1972-es gyűlés ígéretét és aláásva a fekete nacionalisták előjogait.

A The Defeat of Black Power című könyvében Moore bemutatja, hogy a kongresszus fordulópontot jelentett a Black Power mozgalom számára, amelynek vezetői nem rendelkeztek választott tisztségekkel, és így gyakorlatilag nem tudtak hozzáférni a társadalmi és politikai hatalom eszközeihez. Ezt követően a fekete közösségeken belüli befolyásuk gyorsan csökkent, így 1972-ben és azután is a polgárjogi aktivisták és a választott tisztségviselők kezében maradt a fekete politikai vezetés köpenye.