The Black Butterfly: Brazilian Slavery and the Literary Imagination
A Fekete pillangó három brazil irodalmi óriás - Machado de Assis, Castro Alves és Euclides da Cunha - rabszolgaságról szóló írásaival foglalkozik. Ezek a szerzők a tizenkilencedik század végén és a huszadik század elején írtak, amikor Brazília a rabszolgaság 1888-as eltörlése felé haladt, majd azon keresztül.
Assis volt Brazília legkísérletezőbb regényírója; Alves romantikus költő volt, szenvedélyes felszabadító politikával, akit a köznyelv „a rabszolgák költőjeként” ismert; da Cunha pedig Os Sertőes (A hátország) című remekművéről ismert, egy olyan zseniális műről, amelyet a transzatlanti rabszolgasággal foglalkozó tudományosság furcsamód elhanyagolt. Wood megállapítja, hogy mindhárom író olyan módon reagált a rabszolgaság emlékére, amely eltér európai és észak-amerikai írótársaikétól, ahol a felszabadulást jellemzően a lezárás pillanataként ábrázolták. Azzal fejezi be, hogy a fő szerzőinek tágabb irodalmi kontextusba helyezi őket, bemutatva nagy irodalmi abolicionista elődeik, Luís Gonzaga Pinto da Gama és Joaquim Nabuco összehasonlító tanulmányát.
A Fekete pillangó forradalmi szöveg, amely ragaszkodik ahhoz, hogy a brazil kultúra mindig is elutasította a rabszolgaság és utóélete közötti tiszta szakítást. A brazil rabszolgaság így olyan élő örökségként jelenik meg, amely folyamatos újratárgyalásnak és újraalkotásnak van kitéve.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)