The Aesthetics of Fear in German Romanticism, 77
A felvilágosodás - mind a tizennyolcadik századra jellemző jelenség, mind a nyugati gondolkodás folyamatos tendenciája - a tudomány és a racionalitás előmozdításával próbálja eloszlatni a tudatlanságot, uralni a potenciálisan ellenséges környezetet, és megfékezni az ismeretlentől való félelmet. A felvilágosodást gyakran kísérik és támadják ellenkultúrák, mint például a német romantika, amely a félelem természetét kutatta, és a racionalizmus túlkapásainak korrekciójaként alkalmazta.
A félelem esztétikája a német romantikában feltárja, hogy ez a mozgalom milyen meghatározó szerepet játszott a sötét vagy negatív esztétika kialakulásában. Paola Mayer a félelem esztétikájának egy hiányzó fejezetét feltárva bemutatja, hogy a romantika döntő átmeneti szakasz volt a XVIII. századi fenséges és a XX.
század eleji hátborzongató között. Mayer párbeszédbe hozza az irodalmat és a filozófiát, megvizsgálva, hogy a német romantikus irodalom hogyan használta a félelem narratíváit a társadalom, a kultúra és a tudomány status quójának radikalizálására, majd felforgatására.
Nyomon követi ennek az esztétikának a fejlődését a kezdetektől az olyan előromantikusoknál, mint Jean Paul Richter, egészen Joseph von Eichendorff kritikai visszatekintéséig, és olyan kanonikus szerzőket állít egymás mellé, mint E. T. A.
Hoffmann - a modern fantasztikum atyja - és olyan írókat, akiket korábban figyelmen kívül hagytak. Ma, amikor a tudomány sötét oldala előtérbe kerül, A félelem esztétikája a német romantikában rámutat arra, hogy egy irodalmi mozgalom milyen erővel képes egymással versengő gondolati áramlatokat építeni.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)