A félreállás kötelessége: Tizenkilenc nyolcvannégy és George Orwell és Alex Comfort háborús vitája

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik, hogy a könyv a háború és az állampolgárság morális összetettségét az anarchista gondolkodás, valamint George Orwell és Alex Comfort vitájának tükrében vizsgálja. Párhuzamot von a modern konfliktusokkal, és kiemeli a beszéddel és annak következményeivel kapcsolatos kritikai meglátásokat.

A könyvet szuper világosnak jellemzik a háborús állampolgársággal és az erkölcsi felelősséggel kapcsolatos releváns meglátásokkal; dicsérik, hogy valóságellenőrzést nyújt, és fontos reflexiókat kínál a modern katonai akciókról. Olyan neves személyiségek méltatták, mint Chomsky.

Egyes olvasók úgy találhatják, hogy a feltárás túlságosan bizonyos ideológiai szempontokra összpontosít, és van egy olyan javaslat, hogy Orwell nézetei a szólásszabadságról árnyaltabbak, mint ahogyan azt általában értelmezik, ami megkérdőjelezheti a meglévő felfogást.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Duty to Stand Aside: Nineteen Eighty-Four and the Wartime Quarrel of George Orwell and Alex Comfort

Könyv tartalma:

The Duty to Stand Aside a 20. századi angol irodalom egyik legérdekesebb, ám kevéssé ismert irodalmi-politikai viszályának - és barátságának - történetét meséli el. A könyv azokat a vitákat vizsgálja, amelyek George Orwellt, az Állatfarm és az Ezerkilencszáznyolcvannégy későbbi szerzőjét és Alex Comfortot, költőt, biológust, anarchista-pácfistát és a A szex öröme című nemzetközi bestseller későbbi szerzőjét a második világháború alatt megosztották. Orwell azt állította, hogy a félreállás, illetve Nagy-Britannia fasizmus elleni háborújának ellenzése "objektíve fasizmuspárti". Comfort azzal érvelt, hogy azok az értelmiségiek, akik nem álltak félre és nem ítélték el saját kormányuk atrocitásait - Nagy-Britannia esetében a civil lakossági központok telített bombázását -, "feláldozták az emberiséggel szembeni felelősségteljes hozzáállásukat.".

Később Comfort és Orwell között barátság alakult ki, amely egymás munkájának elismerésén és az állam növekvő hatalma és behatolása miatti közös aggodalmon alapult - ez az aggodalom mélyen befolyásolta az Ezerkilencszáznyolcvannégy megírását. Nem sokkal 1950-ben bekövetkezett halála előtt azonban Orwell egy titokban a külügyminisztérium számára készített feljegyzésében azzal vádolta meg Comfortot, hogy "britellenes" és "temperamentumos totalitárius-párti" - erről a 2000-ben elhunyt Comfort soha nem szerzett tudomást.

Laursen könyve friss pillantást vet az Orwell-Comfort vitára és annak tanulságaira a mi nagyon eltérő világunk számára - amelyben a háborút a ki nem jelentett "konfliktusok" váltották fel, a polgári bombázást még lelkesebben gyakorolják, és a két fél közötti erkölcsi döntések ritkán egyértelműek.