A felsőoktatás tudománya: Az állami felsőoktatási politika és a méretarányok törvényei

Eredeti címe:

The Science of Higher Education: State Higher Education Policy and the Laws of Scale

Könyv tartalma:

A hallgatónkénti állami finanszírozás elemzéseiből az alulfinanszírozás és a gyenge állami elkötelezettség örökös következtetései olyannyira általánossá váltak, hogy felhígították az állami döntéshozóknak a felsőoktatás nagyobb finanszírozása mellett szóló érv erejét. Ezen túlmenően a hagyományos, egy hallgatóra jutó finanszírozás elemzésében és az azt kísérő következtetésekben foglalt feltételezések tesztelése vagy megkérdőjelezése kevéssé történt meg.

Ahogy az állami törvényhozók egyensúlyt teremtenek az oktatás, az egészségügy, a közlekedés és a közbiztonság költségvetésének egymással versengő szükségletei között, egyre gyakrabban kérdezik meg, hogy milyen megtérülést kapnak az általuk nyújtott finanszírozásért, beleértve a felsőoktatást is. A ROI nyelvezete, bár potenciálisan nyugtalanító lehet a vállalati és neoliberális konnotációja miatt, a belátható jövőben is fennmarad. Fel kell tennünk a megfelelőség (Mennyi finanszírozást kellene az államoknak biztosítaniuk? ) és a haszon (Milyen hasznot kapnak az államok az általuk nyújtott felsőoktatási finanszírozásért? ). Az egy hallgatóra jutó hagyományos finanszírozás elemzése több mint negyven éve statikus, ami azt jelzi, hogy új ötletekre és módszerekre van szükség a megfelelőség és a haszon kérdéseinek vizsgálatához.

A felsőoktatás tudománya egy olyan új paradigmába vezet be, amely az állami felsőoktatás finanszírozását, a beiratkozást, a befejezést és a kínálatot (az intézmények számát és típusát egy államban) az általánosan ismert hatalmi törvények szemszögéből vizsgálja. A hatalmi törvények magyarázatot adnak a biológiai rendszerek mintázataira és a városok jellemzőire. A városokhoz hasonlóan az állami felsőoktatási rendszerek is komplex adaptív rendszerek, így nem meglepő, hogy a hatalmi törvények magyarázatot adnak a finanszírozásra, a beiratkozásra, az intézmények befejezésére és a kínálatra is.

A felsőoktatás tudományában feltárt méretarányos összefüggések azt sugallják, hogy az állami döntéshozók milyen előnyökre tehetnek szert, ha a beiratkozási, befejezési vagy kapacitási politikákat hangsúlyozzák, a méretgazdaságosság, a marginális előnyök és az állam által a beiratkozás és a befejezés terén nyújtott finanszírozás megtérülése alapján.

Az állami felsőoktatási rendszerek különböző, a skálamintáknak megfelelő jellemzői azonban önmagukban nem adnak végleges választ a megfelelő finanszírozási szintekre. Amint azzal ez a könyv is foglalkozik, a politikai döntéshozóknak figyelembe kell venniük a makroerőket - a demográfiától a földrajzig és a gazdaságig -, amelyek a rendszert meghatározzák, valamint a kormányzat és a piaci szereplők közötti kölcsönhatásokat, amelyek minden állami felsőoktatási rendszer középpontjában állnak, és befolyásolják az általa elért eredményeket.