Refiguring Resurrection: A Biblical and Systematic Eschatology
A Szentírásban számos személyt feltámasztanak a halálból Jézus Krisztus előtt. Míg ezeket egykor e csúcsesemény előképeiként értelmezték, a modern korban egy sor kihívás oda vezetett, hogy a naini özvegy fiáról, Lázárról és másokról szóló beszámolókat a feltámadás teológiája szempontjából irrelevánsnak ítélték. Hiszen "újra meg fognak halni", ahogyan olyan különböző tudósok, mint Karl Barth és N. T. Wright érveltek.
A Refiguring Resurrection című könyvében Steven Edward Harris vitatja ezt az álláspontot, és a Biblia legújabb irodalmi és teológiai értelmezésére, valamint a premodern exegézis és teológia mély kútjaira támaszkodva mutatja be, hogy maga a Szentírás hogyan tekinti ezeket az eseményeket Krisztus feltámadásának - és az emberiség saját jövőjének - dialektikus jeleinek, árnyainak vagy alakzatainak. Harris továbbá egy átfogó eszkatológiát dolgoz ki, amelyben e korábbi feltámadások figurális jellegét is figyelembe veszi, miközben a négy utolsó dolgot - Krisztus visszatérését, végső feltámadását, utolsó ítéletét és új teremtését - vizsgálja. Így olyan eszkatológia jön létre, amely új irányt szab a teológia számára számos, a közelmúltban vitatott területen: a beavatott eszkatológia, a Szentírás figurális olvasata, a feltámadással kapcsolatos rejtélyes esetek az analitikus teológiában, az, hogy a hívőkről helyesen mondható-e, hogy "a mennybe mennek", amikor meghalnak, valamint a Pál apostol narratív és apokaliptikus értelmezései közötti vita.
A Feltámadás újjáéledésével egy olyan erőteljes, kánonilag holisztikus "figurális eszkatológiát" kínál, amelyet három évszázada nem védtek meg. Azáltal, hogy hűségesebb a keresztény Szentíráshoz, ez a megközelítés teológiailag ígéretesebb, mint bármelyik, a modern korban kínált megközelítés, beleértve a huszadik századi "eszkatológia újrafelfedezését".".
