A felvilágosodásellenes hagyomány

Olvasói vélemények

Zeev Sternhell könyve kritikusan vizsgálja a felvilágosodásellenes hagyományt, olyan személyiségekre összpontosítva, mint Johann Gottfried Herder, Edmund Burke és mások, akik megkérdőjelezik a felvilágosodás alapvető értékeit. Bár a könyv szigorú intellektuális elemzést nyújt, kritika érte, hogy polemikus és kiegyensúlyozatlan.

A könyvet tudományos erőfeszítései, kiterjedt kutatásai és a szerző erudíciója miatt dicsérik. Sternhell hatékonyan desztillálja az összetett gondolatokat és a különböző gondolkodók közötti összefüggéseket, így értékes forrássá válik a felvilágosodásellenes hagyomány megértéséhez. Az olvasók értékelik a mélyreható elemzést és az érvek provokatív jellegét.

A kritikusok szerint a könyv túlságosan is polemikus, és Sternhellnek a felvilágosodásellenes személyiségekkel szembeni vélt elfogultságát hangsúlyozzák. Egyes kritikák szerint a könyvből hiányzik az egyensúly, mivel a felvilágosodás eszméit gyakorlatilag tévedhetetlennek mutatja be, miközben nem foglalkozik megfelelően azok hiányosságaival. További kritika éri az írói stílust, amelyet egyesek humortalannak és sűrűnek minősítenek, és úgy vélik, hogy a könyv nem vonzó a téma iránti erős érdeklődéssel nem rendelkező olvasók számára.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Anti-Enlightenment Tradition

Könyv tartalma:

Zeev Sternhell, a nemzetközileg elismert izraeli politológus és történész ebben a mesteri történeti munkájában ellentmondásos új nézőpontot mutat be a demokrácia huszadik századi bukásáról és a radikális nacionalizmus felemelkedéséről. Sternhell a tizennyolcadik században, a felvilágosodás ellenes felvilágosodás megjelenésével jelöli meg ezek eredetét, jóval korábban, mint a legtöbb történész.

Az antifelvilágosodáshoz tartozó gondolkodók (az eredetileg Friederich Nietzsche által azonosított mozgalom) egy olyan szemléletet képviselnek, amely antiracionalista, és amely elutasítja a természetjog és az emberi jogok elveit. Sternhell azt állítja, hogy az antifelvilágosodás a felvilágosodástól különálló fejlődés volt, és úgy látja, hogy a két hagyomány az idők folyamán párhuzamosan fejlődött egymással. Azt állítja, hogy J.

G. Herder és Edmund Burke az Antifelvilágosodás valódi alapítói közé tartoznak, és bemutatja, hogy ez az iskola hogyan ássa alá a modern liberalizmus alapjait, és végül hogyan járult hozzá a fasizmus kialakulásához, amely a huszadik század európai katasztrófáiban csúcsosodott ki.