A feminizmus és a szabadság szakadékai

Olvasói vélemények

Linda Zerilli könyve újraértelmezi a feminizmust, mint olyan gyakorlatot, amelynek középpontjában a szabadság és nem a társadalmi egyenlőség áll. Hangsúlyozza, hogy az igazi feminista cselekvés a szabadság olyan politikai felfogásából fakad, amely a kollektív cselekvést és a világépítést segíti elő, nem pedig pusztán az egyenlő jogokra és a társadalmi javakra törekszik. Miközben elismeri a hagyományos, társadalmi igazságosságra összpontosító feminista nézetek eredményeit, Zerilli amellett érvel, hogy a redukcionista megközelítés veszélyezteti a feminizmus radikális potenciálját, és aláássa átalakító erejét.

A könyv úttörő nézőpontot mutat be a feminizmusról mint a szabadság gyakorlatáról, és határozottan kiáll a „szabadságközpontú” feminizmus fontossága mellett. Éleslátó elemzéseket kínál a feminizmus kiemelkedő teoretikusairól, és a feminizmus politikailag radikális, kollektív, cselekvésorientált szemléletére ösztönöz. Az írást átalakítónak és fontosnak jellemzik, amely felbecsülhetetlen tanulságokkal szolgál a feminista elmélet számára.

Egyesek úgy érezhetik, hogy a szabadságra való összpontosítás háttérbe szoríthatja a feminizmus más fontos aspektusait, például a társadalmi igazságosságot és az egyenlőséget. A hagyományosabb feminista megközelítések kritikáját úgy is tekinthetik, mint az e keretekből származó eredmények és hozzájárulások elutasítását.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Feminism and the Abyss of Freedom

Könyv tartalma:

A kortárs feminista elméletben a női szubjektivitás problémája folyamatosan megjelenik és újra megjelenik, mint a feminizmusról szóló minden vita alapjául szolgáló helyszín. A Feminizmus és a szabadság szakadékai című könyvében Linda M. G. Zerilli amellett érvel, hogy ennek a szubjektumközpontú keretnek a fennmaradása súlyosan korlátozza a feministák képességét arra, hogy képzeletben gondolkodjanak a feminista elmélet és gyakorlat központi problémájáról: a szabadsággal foglalkozó politikáról.

A feminizmusnak a posztmodern kontextusban való tárgyalását és a kortárs elmélet kritikáját egyaránt felajánlva Zerilli itt arra hívja fel a feministákat, hogy mozduljanak el az elméletalapú megközelítésről, amely a "nők" mint a feminizmus analitikus kategóriájának biztosítására vagy vitatására összpontosít, egy olyan megközelítés felé, amely a politikai cselekvésben és ítéletalkotásban gyökerezik. Újragondolja a közös ügyekben való részvételből való kirekesztés demokratikus problémáját, és egy szabadságközpontú feminizmust dolgoz ki, mint az újrakezdés, a világépítés és az ítélkezés politikai gyakorlatát.

Esettanulmányok sorában Zerilli Hannah Arendt politikai gondolkodására támaszkodik, hogy megfogalmazza a politikai szabadság nem szuverén felfogását, és feltárja a szabadság különféle feminista felfogásait a huszadik században, köztük a Judith Butler, Monique Wittig és a Milánói Női Könyvesbolt Kollektíva által javasoltakat. Ezzel Zerilli reméli, hogy visszaszerzi azt, amit Arendt a feminizmus elveszett kincsének nevezett: a politikai szabadság eredeti és radikális igényét.