A fény a Covid-19 alagút végén: Poems To Heal The Heart And Soul: Versek a Covid-19 Pandemia idején írt és ihletett versek Március 20-tól,

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 8 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Light At The End Of The Covid-19 Tunnel: Poems To Heal The Heart And Soul: Poems inspired and written during the Covid-19 Pandemic From March 20,

Könyv tartalma:

A Covid-19 a hirtelen és jelentős globális szintű zavarok cunamija volt. A legtöbb ember világszerte azonnali és kaotikus változást tapasztalt. Az emberek megálltak. A Föld fellélegezhetett. Az emberek már korán jelezték, hogy "lesz élet a Covid-19 előtt és lesz élet a Covid-19 után". Az élet SOHA nem lesz ugyanolyan.

A duzzadás és a feltörés szélsőséges és robbanásszerű kényszercselekvést okozott az emberiség nagy részének és a Föld reakcióját. Igazából nem volt semmilyen figyelmeztetés. A II. világháború óta nem volt semmi ennyire földrengető és megrázó az egész világ számára. A II. világháborús emberek többsége már nincs itt, hogy megossza az életek hirtelen és maradandó megváltozásának emlékét mindenütt. A Covid-19 emlékeztetőül szolgált arra, hogy mennyire értékes az élet.

Amikor ez a világméretű járványhullám végigsöpört a Földön, a hatás egyedülálló méretű és nagyságrendű volt. A fejlett technológiának és a közösségi médiának köszönhetően a Covid-19 hatásai és az emberek érzelmeire, cselekedeteire és életére gyakorolt pusztítása az egész világ számára könnyen elérhető volt, hogy szemtanúja legyen és reagáljon rá, vagy ne reagáljon. Az államomban, az Egyesült Államokban és világszerte bevezetett szigorú intézkedések miatt az azonnali reakció a rendkívüli félelem volt. A félelem szoros érzelmi szövetségesei, függetlenül a spirituális és/vagy politikai hovatartozástól, a kritika, a düh, az ítélkezés, a megosztottság, a frusztráció, a gyanakvás, a vádaskodás és a reménytelenség érzelmei voltak.

Az alapvető szabadságjogok, amelyeket a legtöbb embernek világszerte normális időkben általában megengedtek, tiltottá, tabuvá, elkerülté váltak. A legtöbb helyen tilos volt a kézfogás, az ölelés, a csók és a szoros érintkezés. A legtöbb helyen hosszabb időre megszüntették a fizikai kapcsolatot a közvetlen családon kívüli személyekkel. Ha valaki egyedülálló volt, vagy idős ember, aki egy gondozóintézetben lakott, nagy volt az esélye annak, hogy nagyon magányossá válik. A koronavírus alapvetően sok embert bezárt egyfajta börtöncellába.

Ebben a "börtöncellában" az egyének kénytelenek voltak reflektálni önmagukra és a hozzájuk legközelebb álló kapcsolatokra, főként a közvetlen családjukra, függetlenül attól, hogy készen álltak-e erre vagy sem. A munkahelyi és a kiterjedt társadalmi kapcsolatok szoros értékelésére is sor került. Ohio államban, ahol lakom, 2020 márciusának vége felé a közelgő "koronavírus leállás" miatti félelem érezhető volt a személyes és munkahelyi életet érintő szélsőséges intézkedésekkel és korlátozásokkal.

Alternatív gyógyítóként és nagyon érzékeny emberként éreztem a bezárkózást, a börtöncellák ajtajának bezárását, a legtöbb ember által érzett rendkívüli félelmet. A félelem szoros szövetségesei körülvettek és megpróbáltak a negativitás áramlatába vonzani. 2020. március 20-án Isten erős és világos üzenetet adott nekem. Azt mondta: "Gwen, ahhoz, hogy átvészeld ezt a világjárványt, pozitívnak és reménykedőnek kell maradnod magad, a családod, a közösséged, az emberiség és a Föld számára.".

2020. március 20-án, közvetlenül azelőtt, hogy Ohio leállította volna a megszokott életet, a versek elkezdtek áradni. Az elsőt a Példabeszédek 11:25 NIV ihlette: "A nagylelkű ember boldogulni fog.

Aki másokat felfrissít, az maga is felfrissül." A versek tovább folytak 2021. május 8-ig, két anyák napi vers anyukámnak. Ezek a versek segítenek begyógyítani a Covid-19 sebeit. Ajándék az emberiségnek és a Földnek. A könyvből származó bizonyos bevételek a vidéki Appalachia szegény gyermekeit fogják segíteni, ahol felnőttem Délkelet-Ohióban, és remélhetőleg jóval azon túl is.