Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv a tudat, a tudomány és a metafizikai fogalmak metszéspontjait vizsgálja, széleskörű utalásokkal történelmi és kortárs gondolkodókra. Míg egyes olvasók provokatívnak és tanulságosnak találták, mások kritizálták, hogy túlságosan spekulatív, és hiányzik belőle a tudományos szigor.
Előnyök:Sok olvasó értékelte a könyv mélységét és a tudatossággal kapcsolatos elgondolkodtató gondolatait. Pozitívan emelték ki a különböző tudományos elméletek és a metafizikai fogalmak, például az asztrológia és a szinkronicitás közötti kapcsolatok feltárását. Néhányan dicsérték a szerző írásmódjának világosságát, és inspirációt találtak a bemutatott elméletekben.
Hátrányok:Több kritikus úgy vélte, hogy a könyv túl sok mindent próbál lefedni, ami hiányos érvekhez és homályos fogalmakhoz vezet. A kritikusok megjegyezték az érdemi tudományos alátámasztás hiányát, és csalódottságuknak adtak hangot a spekulatív állítások miatt. Néhányan a könyv első felét különösen sűrűnek és nehezen emészthetőnek találták.
(14 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Transcending the Speed of Light: Consciousness, Quantum Physics, and the Fifth Dimension
Könyv tartalma:
Tanulmány a tudatosság és az elme, mint a valóság ötödik dimenziójának új tudományos megértéséről.
- Bemutatja egy ötödik dimenzió - az elme - létezését, egy belső vagy hipertér, ahol az idő meghaladja az időt.
- Megmutatja, hogy a fénysebesség korlátja valójában az ötödik dimenziót jelző kapu.
Descartes dualizmusának tizenhetedik századi bevezetése óta az elmét és a fizikai világot egymástól elválasztott entitásoknak tekintik. Pedig az elme olyan tulajdonságai, mint a tudatosság, a céltudatos cselekvés, a szervezés, a tervezés, sőt a döntéshozatal is jelen vannak az anyag szerkezetében, valamint a tér és az idő dimenzióiban.
A tudósok tér-idő kontinuuma általában figyelmen kívül hagyja az elme birodalmát, noha az olyan jelenségek, mint a képzeletbeli számok, amelyeket Einstein a tér és az idő összekapcsolására használt, olyan fogalmak, amelyek csak az elmében léteznek. Marc Seifer azt állítja, hogy a négydimenziós modellek alkalmatlansága a mentális jelenségekkel kapcsolatos tapasztalataink megismerésére arra utal, hogy az elme tudatossága egy magasabb rendező elv, egy ötödik dimenzió, ahol a gondolatok ugyanolyan valóságosak és számszerűsíthetők, mint a mi megszokott fizikai világunk. Kimutatja, hogy mivel a gondolat lehetővé teszi számunkra, hogy előre és hátra mozogjunk az időben - a múltra reflektálva és a jövőre terveket készítve -, az elme ezen ötödik dimenziója megszegi a relativitás törvényeit, és ezáltal túllépi a fénysebességet. Ennek az ötödik dimenziónak a széles körű tanulmányozása a relativitáselmélettől és az éterelmélettől a prekognícióig, a telepátiáig és a szinkronicitásig terjed, mindezt a tudatos világegyetem szemszögéből.
