A férfi, aki összetévesztette a feleségét egy kalappal

Olvasói vélemények

Oliver Sacks „A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét” című könyve különböző neurológiai rendellenességeket vizsgál megragadó esettanulmányokon keresztül. A „Veszteségek” és „Túlzások” fejezetekbe rendezett könyv célja, hogy a bonyolult orvosi fogalmakat az általános olvasók számára is érthetővé tegye, miközben rávilágít a neurológiai állapotok mögött meghúzódó emberi tapasztalatokra. Az olvasók értékelik Sacks elbeszélő stílusát és együttérző megközelítését, de elégedetlenségüket fejezik ki az idegtudományi tartalom mélységével és a használt klinikai szakzsargonnal kapcsolatban.

⬤ Magával ragadó történetmesélés, amely humanizálja a neurológiai rendellenességekben szenvedő betegeket.
⬤ Hozzáférhető nyelvezet, amely az összetett témákat az általános közönség számára is érthetővé teszi.
⬤ A betegek együttérző ábrázolása, amely kiemeli a betegek egyedi képességeit a kihívások ellenére.
⬤ Provokatív esettanulmányok, amelyek gondolkodásra késztetnek a tudat és az identitás természetéről.

⬤ Egyes olvasók szerint az idegtudományi tartalom nem elég mély és túlságosan leegyszerűsítő.
⬤ A klinikai szakzsargon és a bonyolultság túlterhelő és zavaró lehet az orvosi háttérrel nem rendelkezők számára.
⬤ Egyes olvasók úgy érzik, hogy a filozófiai fejtegetések elvonják a figyelmet a történetekről.
⬤ Néhány kritika megemlíti, hogy az írásmód bonyolult és kevésbé egyértelmű, így az alkalmi olvasók számára nehezen követhető.

(1339 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Man Who Mistook His Wife for a Hat

Könyv tartalma:

Oliver Sacks neurológus az agy és az elme összetett kapcsolatát vizsgálja, és szinte lehetetlen módon sikerül elérnie, hogy témája ne csak az általános olvasó számára is hozzáférhető legyen, hanem teljesen magával ragadó.

A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét, érzékelési és értelmi zavarokban szenvedő személyek történeteit meséli el: olyan betegekét, akik elvesztették emlékeiket, és velük együtt múltjuk nagy részét; akik már nem képesek felismerni az embereket és a hétköznapi tárgyakat; akiknek végtagjaik idegenek számukra; akiknek bizonyos képességek hiányoznak, mégis hátborzongató művészi vagy matematikai tehetséggel rendelkeznek. Küzdelmükről együttérzéssel és tisztelettel számolnak be.

A nagyszerű gyógyító, Sacks soha nem téveszti szem elől az orvostudomány végső felelősségét, hogy segítsen „a szenvedő, szenvedő, küzdő emberi alanyon”. Mélységes emberséggel megírt mű.