The Male Empire Under the Female Gaze: The British Raj and the Memsahib
Ez a kötet a férfi birodalomra irányuló női tekintetet próbálja feltárni és elemezni, ezért a memsahibok irodalmában mélyül el. Hiszen a birodalom szolgálatán túl a birodalomban/ról szóló női irodalom, bár gyakran elhanyagolt, mégis jelentős terjedelmű. India esetében olyan írónők, mint Flora Annie Steel, Maud Diver és Bithia Mary Croker olyan fiktív történeteket mesélnek el, amelyeket az indiai életről és az indiai életről szerzett első kézből származó tapasztalataik színeznek. Kreatív fantáziájukat használják arra, hogy úgy mutassák be Indiát, ahogyan ők látják, és ahogyan ők szeretnék látni Indiát. A női tekintet így hosszú időn keresztül hozzájárult a birodalmi diskurzushoz és a Keletről szóló tudáshoz, és alakította azt. Leveleik, naplóik, memoárjaik, történeteik, regényeik, verseik, festményeik és utazási írásaik révén a nők gyakran felbecsülhetetlen értékű információkkal szolgáltak a birodalomról, és hozzájárultak ahhoz, hogy a Nyugatot lenyűgözzék a Kelet kísértetei és festőisége. Írásaik visszatérően propagandájuk eszközeként, üzenetük hordozójaként, tekintetük felirataként és reprezentációs politikájuk tervrajzaként szolgálnak. Ez a könyv amellett érvel, hogy bár a memsahib női tekintetéről beszéltek, azt nem hangsúlyozták és vizsgálták kellőképpen. Ehhez képest a fehér női szexualitás, Raj Woman figurája és a "nők újraalkotásának" vagy a memsahib ábrázolásának gondolata sokkal nagyobb figyelmet kapott.
Különösen a memsahibok írásai kerültek széles körben antológiába, de ezeket nem értékelték kellő mértékben kritikusan. Ez az összeállítás, amelynek célja, hogy ezt a hiányt pótolja, feltárva a brit India világát, ahogyan azt a fehér nők látták és mutatták a gyarmati és a posztkoloniális irodalomban, a memsahibok irodalmáról és a Raj írásairól szóló tudományos esszéket gyűjti össze, beleértve a férfiak memsahibokról szóló írásait is, az India függetlenné válása előtti időszaktól (például Alice Perrin és Rudyard Kipling művei) a függetlenség utáni időszakig (például Ruth Prawer Jhabvala és Ruskin Bond művei). Ez a kötet a jelentős, többdimenziós, dacos "női tekintetet" vizsgálja - legyen szó akár a szerzőkről, akár a műveik szereplőiről, függetlenül attól, hogy írásaik kritikusak vagy támogatóak voltak-e a birodalommal szemben. A férfitekintet/nézendő nő struktúráját felforgatva ez az esszégyűjtemény a birodalomra irányuló "női tekintetet" (azaz a női tekintetet/nézendő férfit) vizsgálja. Ez a könyv megismétli, hogy a "női" elemet ebben a folyamatban nem lehet és nem is szabad figyelmen kívül hagyni. Ezért, figyelembe véve a (valós vagy fiktív) memsahibokat, ez a kötet emlékeztet bennünket a fehér nők jelenlétére és szerepére Brit Indiában, valamint a nemi, osztály-, faji és szexuális kérdések ebből következő bonyolult mátrixára.
Amellett, hogy kritikai elemzést és a memsahibok írásainak mélyreható tanulmányozását kínálja, ez a könyv elkalandozik a memsahibok ábrázolásának jól kitaposott ösvényéről annak a majdnem szűz terepére, hogy miként látják a Raj világát. A kötet azt állítja, hogy a férfibirodalomra tekintő női tekintet nem pusztán a nők számára konstruált tér, hanem maguk a nők alakították ki. Ez a könyv fontos a dél-ázsiai irodalomtudomány, a nőtudomány, valamint a Brit Indiával foglalkozó gyarmati és posztkoloniális tanulmányok számára.