Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
The Measure of Manliness: Disability and Masculinity in the Mid-Victorian Novel
A The Measure of Manliness az első olyan könyvek közé tartozik, amelyek a viktoriánus irodalomban a fogyatékosság ábrázolására összpontosítanak, és megmutatják, hogy a fogyatékosság távolról sem volt marginalizált vagy patologizált, hanem a századközépi regény narratív formájának középpontjában állt.
A viktoriánus középkor regényei a fogyatékkal élő férfi karakterek elszaporodását mutatták, egy olyan jelenséget, amelyet a szerző, Karen Bourrier az ipar és az életerő új viktoriánus kultúrájának felemelkedésére adott válasznak tekint, és az ezzel együtt járó, a szívós, aktív férfiasságra helyezett hangsúlyt. A szókimondó, gyenge férfi figurája szükséges narratív kiegészítője volt a csendes, erős férfinak.
A fogyatékos férfi a hagyományosan női erényeket testesítette meg, megpuhítva a hallgatag erős férfit, és érzelmi mélységeket csalogatva elő a látszólag durva, izmos testalkatból. A gyenge férfi mégis képes volt követni az erős férfit oda, ahová a női karakterek nem tudtak, olyan, kizárólag férfiak által lakott színterekre, mint a raktár és az állami iskola. Az elemzés összekapcsolja a történelmi és az elbeszélői szempontokat, és megmutatja, hogy a tizenkilencedik századi férfiasság fejlődése hogyan vezetett az irodalomban egy formai újításhoz: a regény fókuszba állításához vagy elbeszéléséhez egy gyenge vagy fogyatékos férfi szemszögéből.
A The Measure of Manliness új területet térképez fel annak bemutatásával, hogy az érző és beszédes testeket a tizenkilencedik század folyamán egyre inkább beteg testeknek tekintették. A könyv a fogyatékosságtudományok, a nem- és férfiasságtudományok, a szimpátia és az affektus elméletének, a női írásművészet és a populáris fikció visszaszerzésének, az orvostudomány és a technikatörténet, valamint a queer-elmélet iránt érdeklődők számára is vonzó lesz.
