Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 33 olvasói szavazat alapján történt.
The Love of Painting: Genealogy of a Success Medium
Úgy tűnik, hogy a festészet elvesztette domináns pozícióját a művészetek terén. Ha azonban közelebbről megnézzük a kiállított fényképeket, assemblázsokat, installációkat vagy performanszokat, nyilvánvalóvá válik, hogy a festészet retorikája még mindig mindenütt jelen van. Isabelle Graw A festészet szeretete című műve a festészet klasszikus, a művészekkel folytatott eszmecseréken alapuló elméleteinek hagyományát követve a művészeti formát nem valami rögzített dolognak, hanem olyan vizuális és diszkurzív anyagi képződménynek tekinti, amely az elevenség fantáziáját előidéző képességének köszönhetően képes lenyűgözni. A festészet tehát nem korlátozódik saját kereteinek határaira, hanem sajátos potenciállal rendelkezik, amely anyagi és fizikai jegyeiben rejlik. Értéke abban a képességében rejlik, hogy egyszerre képes feltárni és misztifikálni a termelés feltételeit. Az olyan művészek munkásságának mélyreható elemzése mellett, mint ƒƒƒ‚‰douard Manet, Jutta Koether, Martin Kippenberger, Jana Euler és Marcel Broodthaers, a könyv művészekkel folytatott beszélgetéseket is tartalmaz, amelyekben Graw meglátásait tovább vitatják és próbára teszik.
„Isabelle Graw briliáns elemzése a festészet kivételes helyzetéről egyre inkább digitális gazdaságunkban a tanulmány tárgyai és alkotói iránti mély tiszteletet a kritikai és elméleti meglátások lenyűgöző skálájával ötvözi. Útközben A festészet szeretete sosem téveszti szem elől a médiumnak a művészeti világhoz, a művészeti piachoz és a társadalomhoz való dialektikus viszonyát. Ez egy élénk, provokatív és meggyőzően érvelő könyv.”.
‚"‚€‚ ”Alexander Alberro, az Absztrakció visszafelé: The Reconfigured Spectator in Mid-Twentieth-Century Latin American Art.
„Éppen ideje, hogy a posztmodernizmus szárazsága után, amely a festészet végét hirdeti, megjelenjen egy könyv, amely a „festészet szeretetét” hirdeti. Isabelle Graw érvelése e szeretet mellett az általa „vitalista fantáziák”-nak nevezett fogalmakra támaszkodik: a műalkotásoknak mint „kvázi alanyoknak” az alkotójuk életével telített felfogására. A műalkotás kvázi alanyként való felfogása közvetlenül kapcsolódik Stanley Cavell filozófus azon megfontolásához, miszerint „a csalás lehetősége és a csalás tapasztalata végig jelen van a kortárs művészet tapasztalatában”. Ennek megértéséhez meg kell kérdeznünk: miért viszonyulunk a műalkotásokhoz ugyanúgy, mint az emberekhez? A The Love of Painting ezen a kérdésen dolgozik‚"‚€‚ »és sikerrel teszi ezt.«.
‚"‚€‚ ”Rosalind E. Krauss, író, a Columbia Egyetem Művészettörténeti Tanszékének egyetemi tanára.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)