Értékelés:
A kritikák csodálat és csalódás keverékét mutatják Micky Moore „Az én filmjeim varázsszőnyege” című filmjéről. Az olvasók nagyra értékelték a lenyűgöző betekintést Hollywood történetébe Moore kiterjedt karrierjén keresztül, de sokan úgy érezték, hogy a könyvből hiányzik a mélység a híres színészek személyiségét illetően, akikkel együtt dolgozott.
Előnyök:Az olvasók fantasztikus kalandnak és könnyed olvasmánynak találták a könyvet, amely tele van értékes betekintéssel Hollywood fejlődésébe. Az emlékiratban bőséges fényképek és anekdoták találhatók Moore hosszú karrierjéből, amely a némafilmektől a modern moziig terjedt. Sok kritikus élvezte a klasszikus filmek kulisszái mögötti részleteket, és úgy vélte, hogy a könyv gazdag forrás a filmrajongók számára.
Hátrányok:A kritikusok kiábrándítóan kevés részletes betekintést nyújtottak az említett híres színészekről, és egyesek úgy érezték, hogy az elbeszélés túlságosan tisztelettudó. Néhány kritika kiemelte a gyenge minőségű fotóreprodukciót, ami rontja az általános élményt. Továbbá, bár a könyv Moore kiterjedt karrierjét mutatja be, néha hiányoznak a kritikai vagy éleslátó kommentárok a filmekről vagy az érintett személyekről.
(12 olvasói vélemény alapján)
My Magic Carpet of Films
A bevezetőjéből: A varázsszőnyegen való utazás csodálatos dolog. Lehetővé teszi, hogy lássuk a múltat, a jelent, és elvisz a jövőbe.
Új perspektívákat adhat, tanulságokkal szolgálhat, és vad kalandokban részesíthet. Egy varázsszőnyeg szinte bárhová útlevelet adhat, és így van ez az én filmjeim varázsszőnyegével is. Utazásom tizennyolc hónapos koromban, 1916-ban kezdődött, és egészen a 21.
századig tart.
Ez tette lehetővé számomra, hogy a mozgóképipar minden területéről származó emberekkel találkozzam és dolgozzak együtt. Sok csodálatos helyre vitt el a világ minden tájára.
Olyan karriert biztosított számomra, amely a némafilmek néma napjaitól, az úgynevezett flicks-től a blockbusterek és a csúcstechnológiás speciális effektusokkal készült filmek mai korszakáig terjed. Ez idő alatt láttam, ahogy a némafilmekből hangosfilmek lettek, a hangosfilmek pedig átadták helyüket a térhatású hangzásnak. Láttam, ahogy a fekete-fehérből színes lett, a tízperces egyperces filmekből háromórás eposzok lettek.
Láttam, ahogy a film a celluloidról a digitálisra változik, a kamerák pedig a kézi forgatásúról a számítógépesre. Láttam, ahogy az egyvásznon, orgonazenével feldobott filmek átadják helyüket a multiplexeknek és a THX-sel felszerelt házimoziknak. Láttam a filmsztárok karrierjének felemelkedését és bukását, valamint a hírességek hangsúlyozását a kultúránkban.
Láttam, ahogy a rendezők ugyanolyan híresek lettek, mint a főszereplőik. Láttam, hogy egy mozijegy ára 5 centről 10 dollár fölé emelkedett, és a jegybevételről a hírekben az időjárás-jelentéssel együtt számolnak be.
Életem során sok minden változott a filmiparban - jó és rossz -, de egy dolog állandó maradt: az, hogy szeretem azt, amit csinálok. Talán a sorsom, a sors és az időzítés kombinációja, a korai kezdésem a szakmában és a kalandvágyó hozzáállásom volt az, ami lehetőséget adott arra, hogy a szakma legtehetségesebb egyéniségeivel dolgozhassak együtt, és hogy ennyi éven át aktív részese lehettem az iparágnak. De hogyan oszthatom meg önökkel kilenc évtizedet átívelő történetemet? Talán, hogy a dolgok perspektívájában maradjanak, menjünk vissza az időben a varázsszőnyegemen a kezdetekhez.