A Fiú, aki megtanulta az engedelmességet: Egy teológiai ügy a Fiú örök alárendeltsége ellen

Olvasói vélemények

D. Glenn Butner Jr. „A Fiú, aki megtanult engedelmeskedni” című könyve alapos teológiai kritikát fogalmaz meg a Fiúnak az Atyához való örökös funkcionális alárendeltségéről (EFS). Feltárja a Szentháromság természetével kapcsolatos összetett teológiai kérdéseket, az EFS következményeit az olyan tanokra, mint a krisztológia és az engesztelés, miközben kiáll a hagyományos pro-nicénuszi álláspontok mellett. Az olvasók nagyra értékelik a szerző világosságát, alaposságát és az ellentétes álláspontokkal való jótékony elkötelezettségét, így a könyv ajánlott olvasmány a szentháromságtani teológia iránt érdeklődők számára.

⬤ Jól érvelő és alapos védelmet nyújt az örök funkcionális alárendeltség (EFS) ellen.
⬤ Mélyen foglalkozik a teológiai fogalmakkal és az EFS-nek az olyan kulcsfontosságú tanokra gyakorolt hatásaival, mint az engesztelés és a krisztológia.
⬤ Világos és szisztematikus megközelítést kínál a trinitárius teológia összetett témáihoz.
⬤ A szerző jótékony és alázatos hangnemét a kritikusok megszólításakor pozitívan jegyzik meg.
⬤ Jól kutatott, és kiterjedt jegyzeteket tartalmaz, amelyek a téma széleskörű megértését tükrözik.

⬤ A könyv sűrű, és az összetett teológiai tartalom miatt jelentős erőfeszítést igényelhet az olvasás és megértés.
⬤ Egyes olvasók az EFS kritikáit nem találhatják elég részletesnek bizonyos etikai következmények tekintetében.
⬤ Néhány kritika megemlítette, hogy a szerző néha nem részletezi eléggé az EFS-sel kapcsolatos konkrét szentírásértelmezéseket.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Son Who Learned Obedience: A Theological Case Against the Eternal Submission of the Son

Könyv tartalma:

Ez a könyv új perspektívát kínál a folyamatban lévő evangélikus vitához, amely arról szól, hogy a Fiú örökké alárendeli-e magát az Atyának.

Glenn Butner a pro-nicénuszi beszámolóból kiindulva, amely szerint az akarat az egyetlen isteni természet tulajdonsága, azt vizsgálja, hogy az örök alávetettség nyelvezete hogyan teszi szükségessé az isteni akarat klasszikus teológiájának módosítását. Ez a módosítás problematikus következményekkel jár a krisztológiára, a különböző engesztelési elméletekre és az Istenről szóló tanításra nézve, mivel történeti fejlődésük során ezek a tanok osztoztak az egyetlen isteni akarat pro-nicénuszi feltételezésében.

Egy régi vita eme új szemszögből való megközelítése arra hívja fel az olvasót, hogy az örök alávetettségről vallott nézetek "ariánus" vagy "feminista" pontatlan jellemzésén túlmutatva a valódi teológiai kérdések pontosabb megértése felé haladjon.