Olvasói vélemények
Összegzés:A „The Boy Who Carried Bricks” (A fiú, aki téglákat cipelt) című könyv a nehézségekből való túlélés hatásos és érzelmes történetét meséli el, különösen a nevelőszülők és a családi bántalmazás összefüggésében. Az olvasók úgy találták, hogy Alton Carter története a rugalmasság és a remény erőteljes bizonyítéka, és mélyen visszhangzik azoknál, akik ismerik a hasonló helyzetben lévő gyermekek kihívásait.
Előnyök:Az olvasók dicsérték a könyvet világos és szemléletes írásmódja, érzelmi mélysége és inspiráló üzenete miatt. Sokan úgy találták, hogy a történet tartalmas és elgondolkodtató, és betekintést nyújt a nevelőszülői rendszerben élő gyermekek küzdelmeibe. Kiemelték a szerző őszinteségét és nyíltságát a tapasztalataival kapcsolatban. Emellett több kritikus is megosztotta személyes kötődését Altonhoz, ami fokozta a történetbe való érzelmi beleélését.
Hátrányok:Néhány olvasó megjegyezte, hogy a szerző írói stílusa hiányos lehet a kifinomultabb szerzőkhöz képest, ami arra utal, hogy nem ő a legjobb író, bár a tapasztalatai átütöttek rajta. A bántalmazás és elhanyagolás fájdalmas témái egyesek számára nehezen olvashatóvá tették a könyv egyes részeit, és a történet érzelmi súlya nem biztos, hogy minden közönség számára megfelelő.
(55 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Boy Who Carried Bricks: A True Story (Middle-Grade Cover)
Könyv tartalma:
Az apja által elhagyott, az anyja által elhanyagolt, nevelőotthonok és egy fiúfarm között ingázó fiatalember, akit nevelőszülőknél és egy fiúfarmon töltötte nevelőévei nagy részét, nem hajlandó beletörődni abba a sorsba, amely a világ szerint az övé kellene, hogy legyen.
Alton már korán eldönti, hogy "normális életet" akar - még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy szembeszáll a bántalmazó rokonokkal, és hogy a testvérei és unokatestvérei csúfolják. Útközben szemmel tartja azokat, akik segíthetnek könnyíteni a terheken, és soha nem veszíti el a reményt, hogy léteznek ilyen emberek.
