A fiúk vége

Olvasói vélemények

A „The End of Boys” kritikái kiemelik a szerző nehéz kamaszkorának és viharos családi életének erőteljes és érzelmes elbeszélését. Az olvasókat magával ragadja a lebilincselő elbeszélés és a szerző képessége, hogy olyan mély érzéseket és tapasztalatokat fejezzen ki, amelyek sokak számára visszhangot keltenek. A memoár, bár néha nehéz olvasmány, a remény és az ellenálló képesség üzenetét hordozza, ami a széles közönség számára hatásossá és inspirálóvá teszi. Egyes kritikák azonban tempóproblémákat és bizonyos kapcsolatok lezárásának hiányát említik.

⬤ Magával ragadó elbeszélés, amely az első oldaltól kezdve leköti az olvasót.
⬤ Érzelmi mélység és őszinteség, amely visszhangra talál az olvasókban.
⬤ A szerző képessége, hogy személyes küzdelmeket és győzelmeket közvetít, átélhetővé és inspirálóvá teszi a történetet.
⬤ Az írásmódot dicsérik, mert szuggesztív és szemléletes.
⬤ Sok olvasó értékelte a nem fikciós jelleget, és még meggyőzőbbnek találta, hogy a történet valós eseményeken alapul.

⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy a történet bizonyos aspektusait, különösen a családi megbékélést, nem eléggé fejtette ki, vagy megoldatlanul hagyta.
⬤ Néhányan megjegyezték, hogy a tempó időnként egyenetlennek tűnt.
⬤ Néhányan úgy vélték, hogy a csúnya nyelvhasználat túlzásba vitték, és esetleg elvonja a figyelmet a történet egészétől.

(54 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The End of Boys

Könyv tartalma:

Egy erőteljes memoár "egy nehéz gyermekkorról... kemény, őszinte és valódi" - The Oregonian

Peter Hoffmeister ideges gyerek volt, aki többször elszökött, és addig rágta a körmeit, amíg azok véreztek. Tizennégy éves koráig magántanuló volt, így csak a szüleivel és a testvéreivel kellett napi szinten foglalkoznia, de néha még ez is túl soknak bizonyult számára.

Az évek során végignézte, ahogy az anyja a saját mániájának egy formájába roskad bele, míg az apja - aki tudós és orvos volt, és egykor félprofi baseball-játékos - szigorú volt, és különösen keményen nyomta Petert. Csak a legjobbat akarta a fiától, de közben megtanította Peternek, hogy csak a legrosszabbat várja el magától. A kaotikus otthoni élet közepette Peter egy hangot kezdett hallani - egy kitartó, monoton hangot, amely időnként diktálta a tetteit. Amikor Peter végül állami iskolába került, kezdett kiszabadulni apja irányítása alól - csakhogy egyre inkább a hang hatása alá került. Megszállottan kényszeres viselkedése kíméletlen sportversennyé, végül pedig hazugsággá, erőszakká és drogokká változott.

A The End of Boys (A fiúk vége) Hoffmeistert az épelméjűség határáig és vissza követi, egy megrázó és szívszorító beszámolóban a kamaszkor traumájáról és a mindannyiunk számára elérhető megváltásról, ha csak úgy döntünk, hogy megtaláljuk.

"Peter Brown Hoffmeister minden érzékszervét játékba hozza, gazdag képi világgal, megalapozott elmélkedéssel és a feszültséggel, amely egy olyan felnőtté válási történetben rejlik, amelyben a drogok, az erőszak és a kényszerbetegségre való genetikai hajlam összeesküvésbe keveredik." -- Los Angeles Review.

"A Fiúk vége nem ejt foglyokat a maga zord, magával ragadó realizmusával... dermesztő és magával ragadó olvasmány... egy üdítően új hang." -- Eugene Weekly.