A flört

Olvasói vélemények

A kritikák dicsérik Booth Tarkington „A flört” című művét a mesterien kidolgozott karakterek, a lebilincselő történetvezetés és a humor miatt. A könyv történelmi kontextusban játszódik, betekintést nyújt a 20. század eleji társadalmi kapcsolatokba és udvarlási szokásokba. Az olvasók nagyra értékelik a karakterek mélységét, különösen Cora és Laura Madison összetettségét. Néhányan azonban megjegyzik, hogy a történetet antiklimatikusnak érezhetik, és nem mindenki fogja élvezni a tempót vagy az írásmódot, amely kihívást jelenthet a modern olvasók számára.

⬤ Mesteri jellemfejlődés és erős ábrázolásmód.
⬤ Magával ragadó és humoros történetmesélés.
⬤ Egy letűnt kor társadalmi kapcsolatainak és dinamikájának éleslátó feltárása.
⬤ Jól megírt, érzelmi mélységgel és melegséggel teli írás.
⬤ Gyors, szórakoztató olvasmány, átélhető témákkal.

⬤ Nem mindenkinek tetszhet az írásmód, amely kihívást jelenthet a modern olvasók számára.
⬤ Néhányan a befejezést antiklimatikusnak és kiszámíthatónak találták.
⬤ A könyvben számos elgépelés található, amelyek, bár a történet szempontjából nem károsak, zavaróak lehetnek.

(14 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Flirt

Könyv tartalma:

Newton Booth Tarkington (1869. július 29. - 1946. május 19.) amerikai regényíró és drámaíró, aki leginkább A csodálatos Ambersonok és az Alice Adams című regényeiről ismert. William Faulkner, John Updike és Colson Whitehead mellett egyike annak a négy regényírónak, aki többször is elnyerte a Pulitzer-díjat szépirodalomért. Bár ma (2020-ban) szinte elfelejtették, az 1910-es és 1920-as években Amerika legnagyobb élő írójának tartották. Több történetét filmre is feldolgozták. A 20. század első negyedében Tarkington Meredith Nicholsonnal, George Ade-dal és James Whitcomb Riley-val együtt hozzájárult az irodalom aranykorának megteremtéséhez Indianában.

Booth Tarkington egy cikluson át az indianai képviselőház tagja volt, kritikusan viszonyult az automobilok megjelenéséhez, és számos történetét a középnyugaton játszotta. Végül a Maine állambeli Kennebunkportba költözött, ahol még látásvesztése ellenére is folytatta életművét.

Az 1910-es és 1920-as években Tarkingtont a nagy amerikai regényírónak tartották, aki Mark Twainhez hasonlóan fontos volt. Műveit sokszor újranyomták, gyakran szerepeltek a bestsellerlistákon, számos díjat nyertek, és más médiumokban is feldolgozták. A Penrod és két folytatása rendszeres születésnapi ajándék volt a könyvmániás fiúknak. A későbbi huszadik században azonban a tudományos életben már nem foglalkoztak vele: nem volt kongresszus, nem volt társaság, nem volt Tarkington-tanulmányok folyóirat. 1985-ben példaként hozták fel őt arra, hogy milyen nagy lehet az eltérés egy szerző életében szerzett hírnév és a későbbi feledés között. E nézet szerint, ha egy szerzőnek sikerül a kortársai kedvében járnia - és Tarkington műveiben egy cseppnyi társadalomkritika sincs -, akkor a későbbi, elkerülhetetlenül más értékrendű és gondokkal küzdő olvasóknak nem fog tetszeni. (wikipedia.org)