The Midlander

Olvasói vélemények

A könyvről szóló felhasználói kritikák kiemelik Booth Tarkington jelentős irodalmi hozzájárulását és a 20. század eleji Amerika gazdag ábrázolását. Tarkington korábbi elismertsége ellenére művei viszonylag ismeretlenül maradtak. A kritikák elismeréssel adóznak a trilógia karakterfejlődése, valamint a kapitalizmus és a haladás témái iránt, bár a könyv elérhetőségével és a kalózkiadásokkal kapcsolatos aggályok is felmerülnek.

Tarkington írói tehetségét és a 20. század eleji Amerika közepének szemléletes ábrázolásának képességét dicsérik. A karakterek dinamikája jól megrajzolt, és egyszerre nyújt humort és mélységet. A trilógia elismert a városfejlődés és az emberi lét kritikus meglátásai miatt. Összességében az olvasók a szerző történelmi hírneve alapján fantasztikus élményre számíthatnak.

Panaszok érkeztek arra vonatkozóan, hogy a könyv elfogyott, és kalózkiadványok vannak belőle, ami aláássa mind a szerző, mind az irodalmi közösség hírnevét. Néhány olvasó megemlíti, hogy az egyes regények helyett inkább egy gyűjteményes kiadásra lenne szükség, ami arra utal, hogy Tarkington munkásságához való jobb hozzáférés iránti vágyat jelzi.

(6 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Newton Booth Tarkington (1869. július 29. - 1946. május 19.) amerikai regényíró és drámaíró, aki leginkább A csodálatos Ambersonok és az Alice Adams című regényeiről ismert. William Faulkner, John Updike és Colson Whitehead mellett egyike annak a négy regényírónak, aki többször is elnyerte a Pulitzer-díjat szépirodalomért. Bár ma (2020-ban) szinte elfelejtették, az 1910-es és 1920-as években Amerika legnagyobb élő írójának tartották. Több történetét filmre is feldolgozták. A 20. század első negyedében Tarkington Meredith Nicholsonnal, George Ade-dal és James Whitcomb Riley-val együtt hozzájárult az irodalom aranykorának megteremtéséhez Indianában.

Booth Tarkington egy cikluson át az indianai képviselőház tagja volt, kritikusan viszonyult az automobilok megjelenéséhez, és számos történetét a középnyugaton játszotta. Végül a Maine állambeli Kennebunkportba költözött, ahol még látásvesztése ellenére is folytatta életművét.

Az 1910-es és 1920-as években Tarkingtont a nagy amerikai regényírónak tartották, aki Mark Twainhez hasonlóan fontos volt. Műveit sokszor újranyomták, gyakran szerepeltek a bestsellerlistákon, számos díjat nyertek, és más médiumokban is feldolgozták. A Penrod és két folytatása rendszeres születésnapi ajándék volt a könyvmániás fiúknak. A későbbi huszadik században azonban a tudományos életben már nem foglalkoztak vele: nem volt kongresszus, nem volt társaság, nem volt Tarkington-tanulmányok folyóirat. 1985-ben példaként hozták fel őt arra, hogy milyen nagy lehet az eltérés egy szerző életében szerzett hírnév és a későbbi feledés között. E nézet szerint, ha egy szerzőnek sikerül a kortársai kedvében járnia - és Tarkington műveiben egy cseppnyi társadalomkritika sincs -, akkor a későbbi, elkerülhetetlenül más értékrendű és gondokkal küzdő olvasóknak nem fog tetszeni. (wikipedia.org)