A fluorid elleni ügy: Hogyan került veszélyes hulladék az ivóvizünkbe, valamint a rossz tudomány és a hatalmi politika, amely ott tartja azt.

Olvasói vélemények

A „The Case Against Fluoride” című könyv elsöprően pozitív kritikákat kapott, mivel jól megalapozott kritikát fogalmazott meg a vízfluoridálásról, kiemelve annak lehetséges egészségügyi veszélyeit és etikai kérdéseit. Sok olvasó kiemeli az alapos dokumentációt és a tudományos megalapozottságot, ugyanakkor aggodalmát fejezi ki a fluorid ivóvízben való folyamatos használata miatt, annak ismert kockázatai ellenére. A szerzők azzal érvelnek, hogy a gyakorlatnak nincs megfelelő etikai indoklása és tudományos alátámasztása, és arra ösztönzik az olvasókat, hogy kérdőjelezzék meg a jelenlegi fogászati egészségügyi politikát.

⬤ Alaposan kutatott, tudományos hivatkozások sokaságával.
⬤ Olvasmányos és a nagyközönség számára is hozzáférhető.
⬤ Megkérdőjelezi a vízfluoridálás etikáját és biztonságosságát, azt állítva, hogy az nem hatékony és potenciálisan káros.
⬤ Rengeteg ismeretet nyújt azok számára, akik a vízfluoridálási gyakorlat ellen kívánnak küzdeni.
⬤ Kritikus gondolkodásra ösztönöz, és tájékoztatja az olvasókat a fluoridhasználat mögött álló történelemről és politikáról.

⬤ Egyes olvasók úgy érzik, hogy a fluortartalom által érintettek számára nem tartalmaz megvalósítható egyéni megoldásokat.
⬤ A kritikusok szerint a könyv egyoldalúan a fluoridálás elleni álláspontot képvisel anélkül, hogy kellőképpen foglalkozna az ellenérvekkel.
⬤ Néhány kritika megemlíti, hogy a fluorid használatát alátámasztó jelenlegi tudományos tanulmányokkal való nagyobb foglalkozásra lenne szükség.

(91 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Case Against Fluoride: How Hazardous Waste Ended Up in Our Drinking Water and the Bad Science and Powerful Politics That Keep It There

Könyv tartalma:

Amikor az Egyesült Államok Közegészségügyi Szolgálata 1950-ben jóváhagyta a víz fluorozását, kevés bizonyíték volt annak biztonságosságára. Most, hat évtizeddel később, miután a legtöbb ország elutasította a gyakorlatot, az amerikaiak több mint 70 százaléka, valamint világszerte 200 millió ember iszik fluorozott vizet. A Betegségellenőrzési Központ és az Amerikai Fogászati Szövetség továbbra is támogatja a fluorozást - sőt, a kötelező, egész államra kiterjedő vízfluorozást - annak ellenére, hogy egyre több bizonyíték utal arra, hogy az nemcsak szükségtelen, hanem potenciálisan veszélyes is az emberi egészségre.

Ebben az időszerű és fontos könyvben Dr. Paul Connett, Dr. James Beck és Dr. H. Spedding Micklem új szemszögből vizsgálja meg a víz fluorozása mögött álló tudományos eredményeket, és azt állítja, hogy csak azért, mert a fogászati és orvosi intézmények támogatnak egy közegészségügyi intézkedést, még nem jelenti azt, hogy az biztonságos. A vízfluoridálás esetében a vegyi anyagok, amelyek a több mint 180 millió ember által naponta megivott ivóvízbe kerülnek, még csak nem is gyógyszerészeti minőségűek, hanem a foszfát műtrágyaipar veszélyes hulladékai. Ezt a hulladékot illegális a tengerbe vagy a helyi felszíni vizekbe lerakni, de az ivóvizünkbe mégis belekerülhet. Ami még rosszabbá teszi a helyzetet, hogy ez a program nem kap felügyeletet az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóságtól, és a Környezetvédelmi Ügynökség sem vállal felelősséget a gyakorlatért. A szerzők szerint pedig etikai szempontból a víz fluorozása rossz orvosi gyakorlat: az egyéneket arra kényszerítik, hogy tájékozott beleegyezésük nélkül vegyenek be gyógyszert, nincs ellenőrzés az adagolás felett, és nem ellenőrzik az esetleges mellékhatásokat.

Az egyszerre aprólékosan dokumentált és olvasmányos The Case Against Fluoride új kutatási eredményeket hoz felszínre, beleértve a fluorid és az agy, a csontok és az endokrin rendszer károsodása közötti kapcsolatokat, és azt állítja, hogy meglepően gyenge a bizonyíték arra, hogy a fluorozás csökkenti a fogszuvasodást.