The Prisoner's Philosophy: Life and Death in Boethius's Consolation
Boethius római filozófus (480-524 körül) legismertebb műve a Filozófiai vigasztalás, a középkori irodalom egyik leggyakrabban idézett szövege. A Vigasztalásban egy névtelen Boethius a börtönben ül, és kivégzésére vár, amikor megjelenik neki múzsája, a Filozófia.
Felajánlása, hogy megtanítja neki, ki is ő valójában, és elvezeti a mennyei hazába, vitává válik arról, hogyan lehet megbékélni a gonosszal, a szabadsággal és a gondviseléssel. A Vigasztalás hagyományos olvasata szerint a mű a pogány filozófia védelmében született; ennek ellenére sok olvasó, aki elfogadja ezt az alapvető érvelést, úgy találja, hogy a befejezés kétértelmű, és hogy a Filozófia végül nem adta meg a fogolynak az általa ígért vigaszt. Joel C.
Relihan A fogoly filozófiája című könyvében a Vigasztalás valóban új olvasatát nyújtja. Azt állítja, hogy a mű keresztény mű, amely nem a filozófia egészének igazságait, hanem különösen a pogány filozófia korlátait dramatizálja. Úgy tekint rá, mint a késő antikvitás számos irodalmi kísérletének egyikére, amely Augustinus Vallomásai és Monológjai mellett foglal helyet, mint spirituális meditáció, mint Boethius kísérlete arra, hogy tárgyilagosan beszéljen az elme életéről és Istenhez való viszonyáról.
Relihan három alapvető történetet fedez fel, amelyek összefonódnak a Vigasztalásban: Platón Kritóniájának ironikus újramondását, Lukianus Jupiter Confutatusának adaptációját, valamint Jób józan redukcióját egy csendes párbeszédre, amelyben a megsebzett ártatlan végül a csendben tanulja meg a bölcsességet. Relihan állítása, miszerint Boethius szövege menippei szatíraként íródott, nem pusztán a szövegre gyakorolt különböző irodalmi hatások keveredésének azonosításán, vagy a vers és próza, illetve a fantázia és a moralitás kombinációján alapul. Sokkal fontosabb, érvel Relihan, hogy Boethius szándékosan dramatizálja a szisztematikus tudásról való írás aktusát oly módon, hogy megkérdőjelezi e tudás értékét.
A filozófia kísérletét, hogy a száműzöttet Isten mennyországába vezesse, elutasítja; a száműzött eljut arra, hogy elfogadja a jelenségvilág értékét, és a filozófia helyébe a teológia lép, hogy megmagyarázza az ember helyét a világ rendjében. Boethius keresztényivé teszi a menippei szatíra műfaját, Vigasztalása pedig az alázatról és az imádságról szóló mű.
