A főiskolai sport a katasztrófa szélén: A Pay-For-Play felemelkedése és az ösztöndíjas sportolók bukása

Olvasói vélemények

A könyv az egyetemi sportok elüzletiesedését és annak az egyetemi oktatásra gyakorolt negatív hatását vizsgálja, alapos történelmi kontextust és a jelenlegi tendenciákat mutatva be. A szerzők foglalkoznak az egyetemi sportágak változó természetével, rávilágítanak az ösztöndíjas sportolók előtt álló kihívásokra, és életképes megoldásokat javasolnak a rendszer integritásának helyreállítására.

⬤ Alapos kutatás és történelmi kontextus az egyetemi sportról.
⬤ Magával ragadó és olvasóbarát írásmód.
⬤ Életképes megoldásokat kínál az aktuális problémákra.
⬤ Felvilágosító vita az elüzletiesedés társadalmi hatásairól.
⬤ Lenyűgöző történetmesélés, amely tanít és szórakoztat.

⬤ Néhány olvasó részletesebb statisztikákat szeretne az egyetemi díjakról és adósságokról.
⬤ Néhány kritika szerint bizonyos területeken nagyobb mélységre lenne szükség.
⬤ A könyv borús képet fest az egyetemi sport jövőjéről, ami nem biztos, hogy minden olvasónak tetszeni fog.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

College Sports on the Brink of Disaster: The Rise of Pay-For-Play and the Fall of the Scholar-Athlete

Könyv tartalma:

Az elszabadult kiadások és a féktelen korrupció miatt veszélybe kerültek Amerika közkedvelt egyetemi kosárlabda- és futballjátékai. Az edzőkre, a mohó sportigazgatókra, a támogató személyzet hordáira és a szurkolók pazarló kényelmeire zúduló milliárdos összegek látványa szinte fülsiketítő ordítást váltott ki, hogy fizessék ki a játékosokat. Az igazságtalanság, hogy ilyen összegeket főleg színes bőrű, sokszor hátrányos helyzetű fiatalemberek munkájából halmoznak fel, nem igazolható; és mégis, az amerikai társadalom több mint fél évszázadon keresztül hagyta, hogy ez a megoldhatatlan probléma tovább gyűrűzzön. A mérhetetlen gazdagság csillogásával csábítva a naiv fiatal játékosok évről évre beiratkoznak a főiskolákra és egyetemekre, és a végső jutalomként egy jól fizetett profi karriert várnak. Csak elenyészően kevesen jutnak el idáig, és még kevesebben részesülnek jelentős anyagi előnyökben. Ahelyett, hogy nevelnék őket, a főiskolák és egyetemek teljes munkaidős sportolói állásokba kényszerítik őket, ahol a munkájukat szégyentelenül kihasználják.

Nem csoda, hogy a felháborodott kritikusok kártérítést követelnek a játékosoknak, de ugyanezek a kritikusok csak homályos válaszokat adnak, amikor arról kérdezik őket, hogyan működne egy ilyen radikális változás. A Marching Toward Madness huszonegy okot sorol fel, amiért a fizetést támogató álláspont helytelen, többek között azt a kilátást, hogy a játékosok tehetsége még kevesebb gazdag iskolára koncentrálódik; a toborzási háborúk még gyakoribb botrányokhoz vezetnek; és az NCAA szabályozási jogköre exponenciálisan megnő. A legrosszabb, hogy a fizetős játék arra ösztönzi majd az iskolákat, hogy még inkább kibújjanak a fiatal sportolók nevelésének kötelezettsége alól.

A Marching Toward Madness átfogó reformokat mutat be, hogy véget vessenek a csalásnak és a korrupciónak az egyetemi sportban, hogy az akadémiát helyezzék előtérbe, és hogy egyszer s mindenkorra véget vessenek a nem fehér sportolók elnyomásának.