A föld nem üres: Jézus követése a felfedezés tanának lebontása során

Olvasói vélemények

Sarah Augustine „A föld nem üres” című könyve a felfedezési doktrína őslakosokra gyakorolt hatásának lenyűgöző, személyes elbeszélésekkel és történelmi elemzésekkel átszőtt feltárása. A szerző felhívja a figyelmet a vallási doktrína által táplált gyarmatosítás folyamatos következményeire, és arra ösztönzi mind az egyházat, mind a társadalmat, hogy számoljon le ezekkel az örökségekkel, és az igazságosság és a gyógyulás érdekében bontsa le őket.

⬤ Jól megírt és fontos tartalom
⬤ mélyen személyes és történelmi betekintés
⬤ hatékonyan hívja fel a figyelmet a felfedezés tanának következményeire
⬤ cselekvésre és igazságosságra szólít fel
⬤ a keresztényeken túl a legkülönfélébb közönség számára is alkalmas
⬤ gyakorlati ötleteket kínál a rendszerszintű problémák kezelésére
⬤ erős vitákat idéz elő
⬤ elmélkedésre és igazmondásra ösztönöz.

⬤ Néhány olvasó ismétlődőnek találta a könyvet
⬤ egyesek számára prédikálónak tűnhet
⬤ néhány kritika fizikai problémákat jegyzett meg a könyv állapotával kapcsolatban
⬤ néhány kritika az alapvető keresztény tanok kezelésével kapcsolatban
⬤ nem minden olvasó értett egyet a bemutatott teológiai értelmezésekkel.

(23 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Land Is Not Empty: Following Jesus in Dismantling the Doctrine of Discovery

Könyv tartalma:

A fehér telepesek úgy látták, hogy a földet el lehet venni. Nem vették figyelembe a már itt élő emberek szempontjait.

A The Land Is Not Empty (A föld nem üres) című könyvében Sarah Augustine szerző a felfedezés doktrínájának - a XV. században gyökerező törvényeknek - a kárát tárja fel, amely a keresztény kormányoknak erkölcsi és jogi jogot adott az általuk felfedezett földek elfoglalására annak ellenére, hogy ezeket a földeket már benépesítették őslakosok. Az egyház által legitimált és a Szentírás téves értelmezésével igazolt Felfedezés tana szerint egy földterület üresnek és ezért szabadon elfoglalhatónak tekinthető, ha pogányok, pogányok és hitetlenek lakják.

Ebben a prófétai könyvben Augustine, egy pueblói nő, újragondolja Észak-Amerika gyarmatosítását, miközben azt vizsgálja, hogy a Felfedezés tana miként pusztítja továbbra is az őslakos kultúrákat, sőt magát a bolygót is, mivel igazolja mind a természeti erőforrások, mind az emberek kizsákmányolását. Ez egy erőteljes felhívás arra, hogy számot vessünk annak az örökségnek a gyökereivel, amely továbbra is pusztító hatással van az őslakos népekre szerte a világon, és egy felhívás annak felismerésére, hogy életünk és döntéseink hogyan fonódnak össze.

Amit Krisztus nevében tettek, azt Krisztus nevében kell visszacsinálni - állítja a szerző. Jézus jó híre azt jelenti, hogy még mindig van remény a sérelmek helyrehozatalára.

Az Istennel, másokkal és a földdel való helyes kapcsolat nem kevesebbet kíván.