A földalatti vasút Bedford megyében, Pennsylvaniában

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Underground Railroad in Bedford County Pennsylvania

Könyv tartalma:

A Pennsylvaniai Történelmi Múzeum Bizottság 2000-ben tanulmányt készített a földalatti vasútról. A tanulmány megállapította, hogy „Pennsylvania délnyugati megyéi közül valószínűleg Bedford megyében volt a legaktívabb a szabad fekete lakosság és a földalatti vasúton való szigorú közlekedés”.

A szabadságkeresők áramlását több tényező is befolyásolta. Két rabszolgatartó állam volt a közelben. Bedford megye Maryland államhatárán fekszik, és Virginia kevesebb mint 10 mérföldre volt a megye határától a polgárháború előtt. Bedford megyén keresztül húzódik az Appalache-hegység. Kevés rabszolga rendelkezett térképpel vagy iránytűvel, de a legtöbben tisztában voltak azzal, hogy az Appalache-hegység északra, a szabadság felé mutat. A Maryland állambeli Cumberland jelentős közlekedési csomópontja néhány mérföldre délre volt a Bedford megyei határtól. Cumberlanden keresztül vezetett az első szövetségi finanszírozású út Amerikában, a B&O vasútvonal és a C&O csatorna. Mindhárom építésében rabszolgák segédkeztek, és az építkezés után áruszállítással foglalkoztak. A legtöbb munkás tisztában volt azzal, hogy a pennsylvaniai határ kínzóan közel van, és a terület zord hegygerincei és erdős dombjai bőséges fedezéket nyújtottak a szabadságkeresőknek, akik nem akartak feltűnést kelteni.

Idővel a rabszolgasorban élő emberek fehér és fekete támogatóinak laza hálózata alakult ki, amely útmutatóként szolgált és menedéket nyújtott a Bedford megyében található titkos búvóhelyeken. Történeteiket újságok, helytörténeti könyvek és családtörténeti dokumentumok mesélték el. Bedford megye abban az áldott helyzetben van, hogy szokatlanul sok információval rendelkezik a földalatti vasút korszakáról. Több mint 50 Underground Railroad ügynökre hivatkoztak különböző dokumentumokban. Két Bedford megyei ügynöknek tulajdonítottak számokat. John Fidler fekete abolicionista 1891-es gyászjelentése szerint: „Fidler úr volt a földalatti vasút vezetője, és több száz, valószínűleg több mint ezer színesbőrű embert segítettek általa a szabadság felé vezető úton”. Benjamin H. Walker 1884-es életrajza megjegyezte: „Teljes ötszáz szökevénynek segített a szabadságuk elnyerésében, gyakran többeket hetekig rejtegetett a telephelyén.”

A könyv több mint 100 fényképet és képet tartalmaz, köztük 50 személyt ábrázoló képet. Más fényképek és képek nevezetességeket, rabszolga-regisztrációs dokumentumokat és a közeli újságokban közölt, szökött rabszolgáknak szóló jutalomhirdetéseket mutatnak be. Ez a könyv összeállítja az eddig leírtakat, és hivatkozik arra, hogy hol dokumentálták először. A történetekben idézett helyszínek közül számosat azonosítottak, köztük váratlanul sok ma is álló építményt. Az eredeti forrásanyagok szó szerinti kivonataira hivatkozik, hogy lehetővé tegye az írottak szerkesztés nélküli értékelését.

A polgárháború előtti és alatti politikai környezet gyakran mérgező és csúnya volt. A két bedfordi újságban megjelent gyújtó hangú vitriolok betekintést nyújtanak a korszak megosztottságába. A Bedford Gazette és a Bedford Inquirer a politikai megosztottság ellentétes oldalán állt. Az egyik újság szerkesztőjének csúnya szavai gyakran még csúnyább válaszcsapást váltottak ki. Minden elképzelhető sértés elhangzott, amit udvarias társaságban is ki lehetett volna mondani. Emlékezetes cikkekből közlünk részleteket, köztük egy olyan cikket, amelyben Abraham Lincolnt „a szegény idiótának nevezték, aki elfoglalja és megszégyeníti az elnöki széket”. A földalatti vasút Bedford megyei története az emberi természet legjobb és legrosszabb oldalát mutatja be. Bátor emberek története, akik testi épségüket kockáztatva menekültek egy ismeretlen világba és bizonytalan jövőbe. Kedves emberek története, akik kockáztatják a bebörtönzést és az anyagi tönkretételt, hogy segítsenek idegeneknek, akikkel soha többé nem találkozhatnak. Ez egyúttal olyan aljas emberek története is, akik anyagi haszonszerzés céljából üldözték a szabadságkeresőket, és olyanoké, akik a jutalomból való részesedésért fülest adtak a rabszolgafogóknak. Több mint másfél évszázaddal azután, hogy megszűnt, a földalatti vasút még mindig szokatlanul lenyűgöző történet.