Groundnut Response to Moisture Conservation and Sulphur Nutrition
Indiában a földimogyoró területének mintegy 88 százalékát a kharif-időszakban vetik el, és esőztetéses vetésű. A víz a legfontosabb erőforrás a növénytermesztésben, különösen a száraz és félszáraz régiókban.
Az esővíz megőrzése kritikus tényező az esővízzel táplált földimogyoró-termelés stabilizálásában és fokozásában. Az olyan talajművelési gyakorlatok, mint az altalajművelés és a széles ágyás és barázda, javítják az esővíz beszivárgását, és így a hagyományos síkágyás módszerrel szemben a növények növekedéséhez szükséges nedvességtartalékolás javulását segítik a talajprofilban. A talajvédelmi gyakorlatok mellett az olajos magvak és különösen a földimogyoró kéntáplálása az egyik fontos előfeltétele a földimogyoró termőképességének és minőségének javításának.
A kén mint növényi tápanyag egyre fontosabbá válik a szárazföldi mezőgazdaságban, mivel az összes olajos magvak és hüvelyesek fő tápanyaga, és joggal nevezik „negyedik fő tápanyagnak”. A szárazföldi földimogyoró alacsony termőképességének egyik oka az alacsony talajnedvesség és termékenység, amely a talajművelési gyakorlatokkal és a megfelelő tápanyag-, különösen a kéngazdálkodással növelhető.