A fordítás jelátviteli útvonalai: Inzulin és tápanyagok

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Signaling Pathways for Translation: Insulin and Nutrients

Könyv tartalma:

A jelen kötetben szereplő cikkek a fehérjeszintézist befolyásoló jelátviteli útvonalakról alkotott képünkhöz jelentős mértékben hozzájárultak. Elsősorban két extracelluláris anabolikus jelre összpontosítanak, bár más jelek is szerepelnek.

Az inzulin a fehérjeszintézis egyik legjobban tanulmányozott extracelluláris szabályozója. A fehérjeszintézis szabályozásának számos ismert útvonalát inzulinfüggő rendszerek segítségével tisztázták. Ezzel szemben a fehérjeszintézis aminosavakkal történő szabályozása egy újonnan kialakuló terület, amely az utóbbi időben nagy figyelmet kapott.

Az aminosavak kettős szerepét, mint a fehérjeszintézis szubsztrátjai és mint a teljes folyamat szabályozói, csak nemrég ismerték fel. Mivel az aminosavak a fehérjék prekurzoraként szolgálnak, azt várhatnánk, hogy egy esszenciális aminosav hiánya gátolja az elongációs fázist.

Meglepő módon a kutatások kimutatták, hogy a fehérjeszintézis iniciációs fázisa az, ami az aminosav-éhség során korlátozott. A fehérjék bioszintézisét szabályozó mechanizmusok megértése több okból is fontos. A fehérjeszintézis a keletkező sejt ATP jelentős részét fogyasztja.

Ezért a fehérjeszintézisben bekövetkező kis változások nagy hatással lehetnek a sejtek energia-anyagcseréjére. A transzláció szintén a génexpresszió szabályozásának egyik fő helyszíne, mivel a hírvivő RNS-ek transzlációs hatékonysága nagymértékben különbözik, és a fehérjeszintézis gépezetének változásai differenciáltan befolyásolhatják az egyes mRNS-ek rekrutációját.